Hepp, Johann : Keresztény egyháztörténet a magyar ifjuság számára (Pest, Trattner és Károlyi, 1847)

Első időszak. Krisztuss Jézustól nagy Konstantin első keresztény császárig 1-312

62

nél fogva az emberi nemet az önmegtagadásra, a test sanyargatására és a javak eladására inté, még inkább megerősiték. Magas erkölcsi komolysággal nevekedtek ezen keresztények, az önmegtagadásban, kifej tett testi s lelki cselekvőségök által vonzó erővel biró példát adván minden jónak követésében. — A szerzetesek az evangyeliom legfőbb kivánatainak tökéletesen megfelelni iparkodván, vallásosságuk, tudományos munkáik és a pogányok megtérítése által, az emberi nem jóltevői lőnek, s azért tiszteletünkre méltók. Csak azok, kik az erkölcs példányképeit s az áldásdús intézeteket méltányolni nem tudják vagy nem akarják, képesek a keresztény religio eme dicső tüneményeit szomorú tévedéseknek tekinteni.

Az első remete thebai Pál volt Egyip- tusban, (-j- 340) ki azon időtájban, midőn Decius császár a keresztényeket üldöző, egy egyiptusi pusztába vonult. Itt élt ő kilenczven esztendeig a legnagyobb szegénységben, magát egészen az imádság- és önmegtagadásnak szentelve; egy barlang volt lakhelye, egy pálma táplálta őt gyümölcsével, ennek levelei szolgáltak neki ruházat gyanánt, és a barlangnál fakadó forrás enyhítette szomját. — Az első azon-