A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
79 tanácslók , tanúk és bírák : kiknek tanításukat tartván a sz. zsinat, tanácsukat követvén, tanúságuknak hitelt adván, ité- letöknek engedelmeskedvén, késedelem , önhittség s részrehajlás nélkül kifejezte a hitágazatokat. Ámbátor az elődök közöl többeket is fölhozhattak volna ; de ez nem volt szükséges : minthogy a tanúk sokaságával a munkára szánt időt tölteni nem vala tanácsos, s továbbá senki sem kétlé, miszerint e tizen nem mást éreznek, mint többi társaik. Mindezek után megemlítők még sz. Cyrill állítását is, melly egyházi tetteinek leírásában foglaltatik. Mert midőn sz. Capreol karthagói püspök levele fölolvastatott, ki nem szándékolt, nem óhajtott egyebet, mint hogy az újítás legyőzetésével az ősi tan védessék ; Cyrill püspök eként szólott s határozott, mit ezennel megemlíteni nem lesz fölösleges. Jgy szólt tehát a tárgyalás végén : „És ezen most olvasott levele a tisztelendő s igen ájtatos Capreol karthagói püspöknek, kinek állítása világos, a hiteles iratok közé soroztassék. Ugyanis az ősi hit tanait megerősítelni, s az ujonan fölhozott s istentelenül szétterjesztett fölösleges újítást roszaltatni s kár- hoztaltatni kívánja. A püspökök mind fölkiáltának : ez mindnyájunk szava, ezt mondjuk mindnyájan, ez mindnyájunk óhajtása.(< S mi e közös szó, e közohajtás, mint hogy az mi régi megtartassák, mi pedig ujonan költetett, félrevettessék? Ezek után e zsinat alázatosságát és szentségét csodáltuk s magasztaltuk, mellynél fogva olly nagy számú, leginkább a megyék főpapjai, olly műveltségű- s tudománynak , hogy majd mind képesek voltak a hitágazatok fölött vitatkozni, kiknek azonfölül az egybegyülés maga bátorságot adhala valamit önkényileg állítani : még sem merészlcttek újítani, még sem bitoroltak magoknak semmit is; sőt mindenkép óvakodtak, nehogy valami ollyast adjanak át az utódoknak, mit az atyáktól nem kaptak: s nem csak a jelenre igazították el a dolgot, hanem a jövőre is példát adlak ; hogy tudnillik azok is tiszteljék a sz. régiség tanát, aszentAtticust is föl kelte hozni ; mint azt Harduin a kézirat- s Marius mer catorból megmutatja I. köt. C. fej. 147 I. mit Satinas is megjegy- zett Baluzius után.
