A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
6 S vendve értse általad az utókor, a mit hajdan kevesbbé értve tisztelt. Azonban azokat tanítsd, a miket tanultál, hogy midőn újonnan mondod, ne mondj újakat. XXVIII. Elejét veszi a „nem újakat” mondatból származó ellenvetésnek. De talán azt mondhatja valaki: Tehát semmi tökélye- sedés sincs Krisztus egyházában ? Sőt igen is vagyon , és pedig nagy. Mert kicsoda annyira irigye az embereknek, s gyűlölője az Istennek, ki azt megtiltani ügyekeznék? Ámde úgy, hogy igazán tökélyesedés legyen a hitben, s nem el- válloztatás. Minthogy a tökélyesedéshez az tartozik, hogy a dolog bensőkép öregbedjék ; az elváltoztatáshoz pedig, hogy valamelly dolog másra válloztassék. Növekedjék 1) tehát és nagyon, sőt hathatósan növekedjék, mind az egyesek, mind mindenek, mind egyes ember, mind az egész egyház korai- s századinak fokonkénti értelmessége, tudománya s 1) Hogy a keresztények a sz. tanok ismeretében növekedjenek, — a józan ész kívánja, s az apostol is tanítja, intvén a híveket, miszerint „növekedjenek az isteni tudományban“ a) s dolgokban, — s óhajtván, hogy „az Isten igéje lakjék bennök bőségesen minden böl- eseséggeí.“ b) — Nem is ellenkezik ezzel 1er. Vincze ezen mondata: Ne taníts újakat stb. Mert tág mezejök nyílik a katholiku- soknak, mellyen magokat a religiot illető dolgokban gyakorolhassák s tökelyesitsék, — mind a mellett sértetlenül hagyván az Ts tentől kinyilatkoztatott igazságokat. Mert ámbátor tilos uj, elődeink hitétől s a régiek hagyományától elütő tanokat gyártani s hirdetni : mind a mellet az ősi tanokat világosban kifejteni, nyomosak ban megmutatni minden kereszténynek szabadságában áll, s nem is akadályoztatik a közönséges védveknek, — mellyeken azok alapulnak, — vizsgálásában. Valamint az sem tilalmaztatik senkinek is, miszerint a silány bizonyítványokat félrevesse, s a sz. iras s a régiek jeles könyveiből erősebbet válaszszon, hogy igy az isteni ta- nítmány nagyobb nyomatékosságot s világosságot nyerjen. A tökélyesedéshez tartozik továbbá, — a mennyire a titkok mélysége engedi, — okát, foganatát, viszonyát, rendét, czélját s egyéb módjait nyomozni a kinyilatkoztatott igazságoknak. Végre legtöbb alkalmuk van a keresztényeknek magokat a jóban tökélyesíthetni a szúrás olvasásából,— melly — mint sz. Ágoston Volusiánushoz irá, — „tanla reconditae sapientiae altitudine praedita est, ut annosissimis, flagrantissimis cupiditate discendi contingat, quod eadem scriptura habet, ut cum consummaverit homo, tunc incipiat.“ a) Kolos. 1, 10. — b) Kolos: 3, 16.
