A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Lerinei sz. Vincze emléklapjai

53

mivoltot, de egy személyt hisz, hogy sem a természetek megkülönböztetése állal a személy-egységet meg nem osztja, sem pedig a személy-egység által a mivoltok különbözését össze nem zavarja. Üdv az egyháznak, melly hogy Krisztusnak mindenkori egységét vallja; tanítja, hogy az ember Istennel nem születése után, hanem már anyja mé- hében egyesült. Üdv az egyháznak, melly Istennek emberré lettét nem a természet elváltozása által, hanem a személyre , még pedig nem csupán szinlett és múlandó, ' hanem mivolti és maradandó személyre nézve érti. Üdv mondom az egyháznak, melly ezen személy-egységet olly erejűnek hirdeti, hogy miatta csodálatos és kimondhatlan titok állal mind az isteni tulajdonokat embernek, mind az emberieket Istennek tulajdonítja ; ugyanis ezen személy-egység miatt hiszi, hogy mind az ember mint Isten szállott alá az égből, l) mind az Isten e földön mint ember született, szenvedett és fölfeszítetett. Végre ezen egység miatt mint embert is Isten fiának, mint Istent is a szűz fiának vallja. Üd- vöz tehát és tiszteletre méltó, áldott és szent, s valóban az angyalok mennyei dicsőítéséhez hasonlítandó vallás, melly egy Istent hármas dicsőítéssel magasztal, mert leginkább azért hirdeti Krisztus egységét, nehogy a Szentháromság titkát szaporítsa. Ezek kitérőleg legyenek mondva, máskor ha Istennek tetszeni fog bővebben tárgyalandók és kifejtendők. Most térjünk vissza tárgyunkra.

XXIII. Origenes példájából kitetszik, hogy Isten a jeles férfiakat is engedi tévedni.

Mondottuk tehát fölebb, hogy az anyaszentegyházban a tanítók tévelygése a népnek kisértése, s annál nagyobb a kisértés, minél tudósabb a tévelygő. Mit először a sz. irás tekintélyével, azután pedig egyházi példákkal igazoltunk,2)

1) ügy látszik, mintha itt Vjncze Krisztusnak ezen szavaira czélozott volna: (Ján 3. fej. 13. v.) senki sem ment tol mennybe, mint ki le- szálott az égből; az ember (la, ki az égben van.

2) T. i. Photin , Apollinaris és Nestorius példáival, kikről a XVI. XVII. és XXII- sz- tétetett említés-