A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
39 félre téve, az eretnekségi újdonság szennyében gyönyörködnének ; úgy nyilvánítja apostoli hatalma tekintélyét, hogy legnagyobb szigorúsággal határozná el: „De habár mi, «vagy az angyal mennyből hirdet is nektek azon kívül, a mit hirdettünk, átok legyen. “ l) Miért mondá: »de habár mi“? s nem inkább »de habár én“? azaz habár Péter vagy András, habár János, vagy végre az egész apóst, kar hirdessen nektek mást, mint először hirdettünk, átok legyen. Szörnyű szigorúság a hirdetett hit állandóságának megmutatására ; nem volt elég, hogy sem magának, sem a többi apostolnak meg nem engedett, hanem igy szól : »habár az angyal mennyből hirdet is nektek azon kívül, a mit hirdettünk, átok legyen. " Az adott hit megőrzése végett nem eléglé az emberi természetet megemlíteni : hanem az angyali fenségre is hivatkozik: »de ha mi" mondá »vagy az angyal mennyből" sat. Nem azért, mintha a szent s mennybeli angyalok nem tévedhetnének ; hanem csak azt mondja : ha ez megtörténnék is, a mi azonban nem történhetik : bárki merész- lendi az egyszer átadott hitet megmásítani, átok legyen! XIIÏ. Sz. Pálnak a gal. l. fej. szavait védi az ellenvetésektől. Vagy talán ezeket csak fölületesen jósolá meg, s inkább emberi hevességtől elragadtatva, mint isteni tekintély- lyel határozd el? Koránsem ; hisz következik, mit különösen s ismételve sürget: »Ha ki nektek hirdet valamit azon kívül , a mit tőlünk vettetek, átok legyen. " Nem mondá : A ki mást hirdet, mint a mit tőlünk vettetek, áldott legyen , dicsértessék s fogadtassák el ; hanem átok legyen, vagyis, elválasztott, elszigetelt s elzárt legyen ; nehogy egy mételyes juh Krisztus ártatlan nyáját is beszennyesílse mérges ragályával. Vagy talán ezeket csak a galataiaknak parancsolta? Ügy azok is, mik tovább e levél folytában említetnek, csak a galataiaknak parancsoltainak, úgymint: »Ha lélek szerint élünk, lélek szerint járjunk is. »Ne legyünk Ilin dicsőség vadászók, egymást ingerlők, egymásra irigy1) Gal. 1 8.
