A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Lerinei sz. Vincze emléklapjai
34 nek védelmét vállalák magokra. Mert nem is lehetett, miszerint annyi, és olly férfiak, egy vagy két egyénnek hibás és egymással ellenkező véleményét olly hévvel védenék , vagy valamelly kis tartománynak vakmerő összeesküvéséért vívnának; hanem az anyaszentegyház valamennyi papjainak , mint az apóst, és kalh. igazságok örököseinek rendeletéit s határozatait l) követvén, készebbek voltak inkább magokat, mintsem az egész régiség hitét elárulni. A honnét is olly dicsőségre emelkedtek , miszerint nemcsak hitvallóknak , hanem a hitvallók fejedelmeinek is joggal és méltán tartatnának. Tehát nagy, sőt fönséges és minden igaz katholikus által folytonos elmélkedéssel visszaidézendő azon dicsőültek példája, kik hétágu gyertyatartóként a Szentlélek hétszeres világától ragyogva, az utódoknak legtisztább mintát mutatának elő, miként tétetik semmivé a hibák minden mendemondáiban a megszentesített régiség tekintélye által a szentségtelen újítás merénye. IX. István pápa felelete. S ez bizonynyal nem valami uj. Mert mindig azon szokás uralkodott az egyházban, hogy minél vallásosabb volt valaki, annál erősebben szegült ellene az uj találmányoknak. Az illy példák számtalanok. De rövidség okáért csak egyet hozandunk föl, s azt a fő-apostoli széktől vcendjük, hogy mindnyájan déli fényben lássák, milly erővel és ügyekezet- tel védelmezték légyen mindig a dicsőült apostoloknak jámbor utódai az egyszer elfogadott religio épségét. Hajdan ugyanis Agrippin a tisztes emlékű carthágói püspök volt minden halandók között az első, ki az isteni intézmények, a közönséges egyház szabálya, paptársai véleménye, a szokás és ősi rendeletek ellenére az ujrakeresztelés szükségét vitatta. — Melly merész állítása azon roszat szülte, hogy nem csak az eretnekeknek szentségtörésre, hanem némellv katholikusoknak is 2) hibára nyújtott légyen alkalmat. Midőn 1) Itt azokat érti Vincze, mellyek a nicaei zsinatban határoztattak. 2) Cypriannak Quintushoz irt leveléből tudjuk, hogy 217 év körül tanácskozás tartatván, Afrikának nem minden püspökei osztoztak Agrippin véleményében.
