A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Aranyszáju sz. János életrajza, és

imita, s irt egy könyvet a »Töredelmes bünbánatról”, melly első munkája vala. Későbben egy magános barlangba zárkózott el, de a szent, erős lelkű férliu gyönge testét, a sok szigorú böjtölés, virasztás , bünbánat szülte testsanyargatás, a barlang belszikláinak nedvessége, a hideg annyira elroncsolák, hogy két év múlva, az annyira szeretett csendlakta hegyeket elhagyni, s egészsége föntartása végett a városba visszavonulni kényszerítelett. —

Hon még folytonosan gyötrő láza miatt sokáig elzárkózva maradt, csak baráti által látogattatva, kikkel igen szívesen beszélgetett. De Isten nem hagyá sokáig szenvedni választoltát. János fölgyógyult. Ezután kevés idő múlva 380- mások szerint 381-ben élete 33 vagy 34dik évében a már említettem Meletius püspök állal szerpappá szenteltetett; melly idő alatt sok szép, tudománydus munkák írásával foglalat->s- kodék. Ekkor Flavianus a boldogult Meletius utódja Jánosunkat , nagy szorgalmát s buzgóságát méltányolván, 386- ban a negyvennapos böjt előtti napokban áldozárnak fölszen- telé, s nem sokára a már ifiu korában ünnepelt szónokot, szónoki hivatalra alkalmazó. János, mint nyilvános szónok, engedhetetlen buzgósággal oktatta a népet, melly bájoló, tudománydus, ájtatosan épületes majd nem mindennap tartatni szokott szent beszédeire, mindig örömest, és nagy számmal sereglett össze. Jánost a jó keresztényt, a baráti szeretet s hűség példányát, a szelíd remetét, példás papot, bájoló egyházi szónokot már »aranyszáju" (j.qvoo- ço[âoç) melléknév alatt ismerte és tisztelte a nép, a papság, az egész napkelet.

Történt, hogy Nektár konstantinápolyi püspök, a híres nazianzi Gergely utódja 397ben a jobb létre átszenderülvén, ennek halála állal a konstantinápolyi püspöki szék megürült. Voltak, kik nem tekintvén csekélységüket, méltatlanságukat, készületlenségöket, bármilly alávaló eszközök használásától sem borzadtak vissza, csakhogy a magas polczra, a díszes püspöki méltóságra följuthassanak ; — voltak , kik e végre a császári udvarbeli férfiakat akarák hízelgésük s ajándékaik állal elszédíteni ! — Voltak, kik a nép kegyét nem