A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

175

tál annyira összekötvék egymással, hogy mind a kettő mindig egymással jár. Minthogy pedig az újszövetségben a kath. egyház isteni rendelmény- nél fogva látható áldozattal, a sz. mise-áldozattal bir, szükségkép látható s külső papsággal is kell birnia. Ezen papságot a sz. irás és hagyomány tanúsága szerint a mi Urunk s Üdvözítőnk alapította, és ő adott az apostoloknak s azok utódainak hatalmat: megszentelni (consecrare) bemutatni, testét s vérét kiszolgálni, valamint a bűnöktől föloldozni, vagy azokat megtartani.

Hivatnak pedig és képesítetnek e méltóságra különös szentség— az egyházi rend szentsége által. A sz. irás tanúbizonyságából szintúgy, mint az apostoloktól származó ha- gyományból s az atyák öszhangu megegyezéséből kiviláglik, hogy a fölszenlelés által bizonyos — a külső szavakhoz s jelekhez kapcsolt kegy adatik, s hogy ennek következtében az egyházi rend igaz s valóságos szentség, egyike az egyház hét szentségeinek. Mert az apostol mondja: „Intlek téged, hogy fölgerjeszd az Isten malasztját, melly benned vagyon az én kezeimnek reádtétele által. Mert nem adta nekünk Isten a félelemnek , hanem az erőnek, és szeretetnek s józanságnak lelkét.“)

Minthogy pedig a papi sz. hivatal isteni dolog, azért annak méltóbb s tiszteletteljesb viselésére vannak több s különféle, a papi hivatalnak alárendelt kisebb rendek, mellyek úgy vannak fölosztva, hogy a hajkörösök (hmsurati) a kisebb rendek fölvétele után a fölsőbbekhez járulnak. A sz. irás nevezetesen nemcsak az ál- dozárokról, hanem a szerpapokról is tesz említést, valamint arról is jelentékes szavakban nyilatkozik, mi fölszentelteté- söknél figyelemre méltó. A többi rendek, t. i. az aiszer- papok, gvertyászok, hilesketők, oIvasnokok és aj tárok nevei s kötelességeik szinte már az egyház ke- lelkeztének idejében jőnek elő.

I) II.Tim. i, fl.