A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
170 43. §. Huszonegyedik ülés tartatott Julius tokán I562ben. Mind a két szin alatti sz. áldozásról és a gyermekek áldozásáról. Az avatlanok, és a misét nem mondó papok semmi isteni törvény által nem köteleztetnek az ollári szentséget mind a két szin alatt magokhoz venni. A sz. zsinat, melly a Szentlélektől a bölcseség, érlelem , tanács és jámborság leikétől megtanílatott, és melly magának az egyháznak Ítéletét, és szokását követte, kijelenti és tanítja: hogy az a v a 11 a n o k, és a misét nem mondó papok semmi isteni törvény által nemkö- teleztetnek az oltári szentséget mind a két szin alatt magokhoz venni, és hogy az igaz keresztény nem kételkedhetik, hogy az egy szin alatti sz. áldozás elegendő az üdvösségre. Es ha mindjárt Krisztus Urunk az utolsó vacsorán ezen legfönségesb szentséget kenyér és bor szine alatt szerzetté és adta is apostolainak, még sem következik, hogy most az által minden liivők isteni parancsnál fogva köteleztetnek mind a két szin vételére. Nem következik az János 6dik fejezeténekszavaiból, hogy ha azokat a sz. atyák és tanítók egyébként különböző értelmezése szerint magyarázzuk, hogy az Ur az áldozást két szin alatt rendelte. Mert ugyan az, ki mondá : »Ha nem eszitek az ember fiának testét, és nem isszátok vérét, nem lészen élet bennetek“ ugyanaz mondja ezt is: »ha valaki ezen kenyérből eszik, az örökké él.“ És ugyanaz mondja: »a ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, én bennem marad és én ő benne,“ nem különben mondja: »a ki e kenyeret eszi, örökké él. “ Az egyház hatalma e szentség kiszolgáltatása körül. Ezen fölül kijelenti a zsinat, hogy az egyháznak mindenkor hatalmában volt a szentségek kiszolgáltatását illetőleg lényegök sérelme nélkül azt rendelni, és változtatni, a mit e szentséget magokhoz vevők hasznára, és a szentségek
