A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
158 liât a sz. gyülekezet nekik ez ügyben szivesen engedvén, a mint kívánták , nyilvános bátorságot s biztosítást, melly Salvus Conductus-nak neveztetik, a mennyire őt illeti, adott és megengedett. 38. §. Tizennegyedik ülés, tartatott Nov. 25kén 155lben. A penitencziatartás és utolsó kenet szentségéről. Penitencziatartás szentsége. E szentség szükségessége és alapítása. Ha minden ujonszülött olly háladatossággal viseltetnék Isten iránt, hogy a kereszlségben Isten kegye- s jóságából nyert megigazulást megőrizné, akkor a keresztségen kívül más szentség nem volna szükséges a bűnök bocsánatára. Mivel azonban Isten, kinek irgalma nagy, ismeri gyarlósá- • gunkat, azért azoknak is, kik később újólag a bűn rabszolgaságába és az ördög birodalmába jutottak , nyujta életszert : a penitencziatartás szentségét, melly által a kereszt- ség után elesettekre Krisztus halálának jótékonysága ruház- tatik. A penitencziatartás ugyanis nem csak azoknak, kik a keresztség után elestek, szükséges a kegyelem és meg- igazulás elnyerésére, hanem mindazoknak, kik magukat halálos bűnnel beszennyezték, meg azoknak is, kik a keresztség szentsége által kívánnak megtisztulni, hogy gonoszságuk letevése és megjavítása által Istennek olly nagy megbántá- sától a bűn iránti gyülölség- és benső fájdalommal eltelve irtózzanak. Ezt kívánja a próféta, ezt az Ur maga és utána az apostolok fejedelme Péter. Azonban a penitencziatartás Urunk eljövetele előtt nem volt szentség, de még eljövetele után sem a keresztség előtt. A penitencziatartás szentségét Urunk tulajdonképen akkor rendelte, midőn föltámadása után tanítványira lehelvén mondá: „Vegyétek a Szentleiket, kiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsátatnak nekik, és kiknek megtartjátok, megtartatnak nekik.“ Hogy ezen olly fölötlő tette és olly világos szavai által az apostoloknak és törvényes utó-
