A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

154

nemsokára többen is megjelenendnek; — az ülés elhalasz- tatott.

37. §. Tizenharmadik ülés, tartatott Oct. llkén I55tben.

A legméltóságosabb oltári szentségről. A mi Urunk Jézus Krisztusnak valóságos jelenlétéről a legméltóságosb oltári szentségben.

E legméltóságosabb szentségről azt tanítja a sz. zsinat: hogy a kenyér és bor megszentelése után, a mi Urunk Jézus Krisztus, mint valóságos Isten és valóságos ember igazán, valósággal és mivoltilag a kenyér és bor színe alatt jelen van. T. i. ezt valamennyi ősatyáink, valahányan csak katolikusok valának, ezen legméltóságosabb szentségről értekezvén, világosan és nyilván vallották, hogy Üdvözítőnk e csodálatos szentséget az utolsó vacsorán rendelé, midőn megáldván a bort és kenyeret világos és értelmes szavakkal jelenté ki, miszerint tulajdon testét és vérét adja.

Mivel ezen a sz. evangélisták által följegyzett, és sz. Pál által újólag ismételt szavaknak az a világos és nyilvánvaló értelme, mint azokat a sz. atyák mindenkor fölfogták : utálatos törekvés az, midőn némelly czivakodó és megromlott emberek ezen szavakat az egész egyház tanítása ellen arra csavarják el, hogy azt mondják : miszerint Jézus nincs jelen , hanem e vendégség bennünket reá csak emlékeztet.

Mi végre rendelte Jézus e legméltóságosabb szentségei?

Minekelőtte Üdvözítőnk a világból atyjához visszamenne , ezen szentséget rendelte, mellybe egyszersmind irántunk való mennyei szeretetének teljét kiömlesztette, azt csodáinak emlékéül hagyván maga után.

E vendégség megünneplésénél róla kell megemlékeznünk, és hirdetnünk az ő halálát, mig ismét eljövend megítélni a világot. TJgy kell e szentséget magunkhoz venni, mint lelki eledelt, mellyel a megigazultakat ugyanaz táplálja és erősíti, ki mondja: valamint az élő atya küldött engem, és én az atyában élek , úgy fog az is, ki engem eend, bennem élni ; úgy kell magunkhoz venni, mint védszert, meliy