A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
147 Ha tehát irgalmas Isten az, ki minket megigazol ; ha Krisztus szenvedése- s haláláért igazol meg; akkor megigazu- lásunk eszközlőoka a keresztség, meily nélkül senki sem igazulhat meg. Eszközlőoknak neveztetik a keresztség azért, mert ez azon eszköz, melly által igazoltat meg minket az Isten. Isten tehát az, ki bennünket Jézus állal érdemlett megszentelő malaszlban részesít a keresztség által, azaz igazoltat. Az Isten nem csak igazaknak tekint bennünket, de mi igazán s valóban igazak vagyunk, mennyiben az igazságot elfogadjuk, és pedig mindenki a neki osztoltat, melly különféle emberekben különféle, a mint t. i. a Szentlélek többet, vagy kevesebbet oszt ki, avagy mint arra elkészülünk , és véle együtt munkálkodunk. Ámbár pedig mi egyedül Krisztus érdemei- s szenvedéseibeni részesülés által igazulunk meg; de a megigazulásban még az is történik, hogy a Szentlélek Krisztus szenvedéseinek érdemei miatt elárasztja Isten szeretetével azok sziveit, kik megigazulnak, és ben- nök lakozik. Azért bűneinek Krisztus által — kibe átültette- tik, — történt megbocsátásával elnyeri egyszersmind az ember a hitet, reményt és szeretelet, mint beléje öntött erényeket. Ezek a sz. gyülekezet határozatai a megigazulásról, mellyek fölvilágosítására még valamit akarunk ide kapcsolni. Mindenek előtt erősen kell hinni, hogy a megigazulás kettőt foglal magában; bünöktőli megtisztulást és megszentelést. Bűneink Krisztus szenvedése miatt megbocsátatnak, de ez nem elég, még egy jó erkölcsi tulajdon is kölcsönöztetik nekünk. Valamint a meg nem keresztekben megvan az Ádámtól származó rósz erkölcsi tulajdon, melly minden bűnnek gyökere ; úgy a megkereszteltben is van egy jó erkölcsi tulajdon, melly minden jónak gyökere. Mind a kettő azonban , t. i. a büntőli megtisztulás és a megszentelés elválaszthatatlan egymástól, s azért lehetetlen, hogy bűneink megbocsátassanak a nélkül, hogy mi megszentesítetnénk. 10*
