A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

145

molítatva, egyiíUmunkál az ember annyira, hogy igaznak tartja és vallja mind azt, mit az Isten kinyilatkoztatott és ígért. Rendíthetlen, s azelőtt ismeretlen bizonyossággal győződik meg az ember Isten igazságossága- s irgalmasságáról, s különösen arról : hogy Isten a bűnöst malasztjával, mely- lyet nekünk Jézus szerzett megváltása állal megigazolandja (justificabit). Az Isten igéje világosan teszi szeme elé, minek, és minőnek kell lennie; ha magát azzal összehasonlítja, látni fogja, mennyi híjánzik még neki, s elismeri magát bűnösnek. Egy részről üdvösségesen megrendítetik az Isten igazságosságátóli félelem által, de mivel az Isten büntető Ítéletétől való félelem, ha bocsánat reménye nincs hozzá kapcsolva, kétségbeesés ; azért az, kiben ezen előkészület az igazi utón történik, e mellett meg nem állapodik. 0 hisz egy igazságos, de egyszersmind irgalmas Istenben. Ezen isteni irgalmasságot fontolóra vévén, s erősen bízván, hogy Krisztus érdemeiért neki is megkegyelmez, irgalmaz az Isten, fölébred benne más részről Isten iránt remény és szeretet. A remény- és szeretettől áthatott félelem pedig bánat. Ha az ember már annyira megy, hogy bűneit megbánja, meg- siralja, s azokat megutálja azon föltétellel, miszerint többé nem vétkezik, hanem ezután uj életet kezdend, ha mondom az ember már annyira ment, akkor ő azon eszközök- hez is fog nyúlni, mellyek által megigazulhat. Ezen eszközök pedig : a meg nem kereszteltek számára a keresztség ; a megkereszteltek ugyan de azután vétkezők számára a pe- nitencziatartás szentsége.

Még egyszer tekintsük végig ezen folyamatot: első lépés a megigazulásra : a hit. A hit félelemre vezet, félelemhez csatolja magát a remény és szeretet Az ember megbánja bűneit, azaz penitencziát tart. Mennyire tehát megi- gazulásunk kezdete, alapja , gyökere a hit ; annyira mondhatjuk, hogy hit által igazullunk meg, mint magát az apostol is kifejezte. De egyszersmind ingyen is, azaz érdemeink nélkül igazulunk meg, mennyire t. i. abból, mi az igazu- lást megelőzi, semmi sem érdemelheti meg magától az igazoló malasztot, legyen az bár hit, vagy jó cselekedetek.

XIII. ÉVFOLYAM. 10