A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

141

31. §. Az ötödik ülés tartatott Jun. I7kén 1546. Az eredendő

bűnről.

Mihelyt Ádám a paradicsomban az isteni törvényt megszegte, azonnal elvesztő azon igazságot és szentséget, melly- ben helyezve volt. Ezen törvényszegés által magára vonta az Isten haragját és nemtetszését, és igy a halált is, mely- ivei őt Isten előbb fenyegette. Halál által pedig az ördög hatalmába esett. De épen úgy romlott meg az egész ember is testben és lélekben törvényszegése következtében. így nyilatkozik a zsinat az eredendő bűn következményeiről. Akath. és prot. tan közti különbség az utolsó tételben nyilvánítatik: De épen ugv sat. Luther t. i. mint már hallók, azt mondja , miszerint az ember nem csak testileg és lelkileg romlott meg, hanem végkép megrontatott légyen. Az anyaszenlegyház ellenben az embert még mindig embernek és Isten hasonké- pének tekinti; ámbár vétek állal megzavartatoll és meg- szeplősítetett is.

De ezen törvényszegés által Ádám nem csak magának, hanem minden utódainak is ártott ollvannyira, hogy az Istentől vett szentség és igazság nem csak ő reája, hanem azokra nézve is elveszett. Nem csak a testi halál és testi büntetések mentek igy át az egész emberi nemre, hanem a lélek halála is, a bűn.

A bűnnek ezen átmenetéről azonban nem úgy kell vélekedni , mintha Ádám utódinak rósz példát adott, — és ezek utánzás által örökölték volna a bűnt. Nem, születéssel és származás által örökölték azt. Ha a bűn csak utánzás által örököltetett volna, ha nem születéstől fogva lenne az emberben, akkor az ember törekedése által magát tőle megszabadíthatná. Ez pedig lehetetlen, ha az vele születvén nemcsak kivüleg ragad rá, hanem erőit is áthatotta és meggyöngítette. Ezért folytatja a zsinat : ezen biint az embernek ereje által, általában semmi mással, nem lehet éltörleni, mint csak azon egy közbenjáró Jézus Krisztus Urunk érdeme által, ki önvérével békít-