A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

ség-e mondanunk hogy ezen isteni .szeretet jótékony záloga nem egyéb, mint a christianismusban megtestesülő, s a kath. egyház testét éltető vigasztaló Lélek ? Tudjuk milly bámulandó erény-hősökké avatta ez a keresztény egyház első tagjait; tudjuk milly jótékony hatást gyakorin — eszközül használván az egyházi irodalmat, — az összes emberiség művelődése- s erkölcsiségére ; tudjuk hogy korunk hiányait egyedül csak ez orvosolhatja ; sőt a tapasztalás tanúsága szerint látjuk, hogy az emberi nem egyes tagjaiban is milly tökélyre fejleszti az erény- csirákat l s mindezt díszes virágzásnak indult nemzeti nyelvünkön előadni törekvőnk, vélvén hogy ez által nem csak szentegyházunknak ; hanem szivünkből szeretett magyar hazánknak is lehetünk — bármelly csekély — szolgálatot, ha polgárainak csak azt igyekszünk szemök elébe terjeszteni, mi minden jólétnek nélkülözhetlen alapja. Mennyire közelíthetők meg kitűzött czélunkat ? erről csak t. ez. olvasóink kegyes Ítélete által lehetünk bizonyosak , mellyre nem kevés befolyást gyakorolhat azon tekintet, hogy bárha egyletünk törzse másfél évtized óta zöldéi intézetünk éltető földén; de a rajta fakadó bimbók minden nyár hevével enyésznek, s minden tavasz zefiré- vei újra fakadnak. Minket minden esetre táplál azon nyugtató öntudat, hogy tehetségünk mindenével üldözünk.

Költ Pesten Pünköst hava lükén XXVIik rendes gyűlésünkben.