A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Az ál s a valódi reformatio
122 kivált a szentségekre s a sz. vacsorára nézve különbözött. Zwingli előfutára volt azon fölvilágosultaknak, kik semmi rejtelmest el nem ismernek s el nem fogadnak; mivel pedig a szentségek, s közöltök főkép a sz. vacsora rejtelmeknek neveztetnek, s igazán azok is, azért félreveté azokat. Szerinte a szentségek merő jelek, a hozzájok kapcsolt ma- lasztot tagadja. A sz. vacsora szerinte csak evés, kenyérből és borból, mellynél Jézusra emlékezünk. „Azon véleményt, szól, hogy a kenyér lényege test lényegévé változik, kineveti ugyan most Luther, azonban mindig a mellett marad, hogy az ember Krisztus testét eszi lényegileg s testileg/1 Zwingli ellenben azt tanítja, a mint már fölhoztuk, hogy a szent vacsorán csak kenyér és bor van jelen. Hogy laníl- mánya védokait a sz. Írásból meríthesse, tanítja, hogy e szócska a z (est) annyit tesz, mint : j el e n t, úgy : hogy e szavak: ez az én testem, hasonlók ezekhez : ez jelenti az én testemet. Luther kimondhatlanul elkeseredett e tan hallására, s azt ördög sugallatának tulajdonítá s állítá, hogy az egyik résznek, vagy Zwinglinek, vagy neki, ördög hatalmában kell lennie. Gyalázással azonban kevésre mehetett Luther, mert Zwingli azt akarta, hogy megczáfoltassék, és pedig a sz. Írásból. Ez természetesen nem volt csekélység, sőt teljes lc- hetlenség. Mert ha Luther öntana bebizonyítására idézett is valamclly helyt a sz. Írásból, akkor Zvingli azt mondáneki: e helyt így, vagy amúgy kell értelmezned. S ha kérdé Luther, honnan tudod, hogy ez a jó értelmezés? akkor ezt feleié Zwingli: a Szenttéleklől, ki bensőleg oktat. Ha Luther kétségbe vonta ez oktatást, Zwingli hasonlót hasonlóval fizetvén , azt válaszoló, hogy Luther nem birja a Szentleiket, s azért az ő értelmezése hamis. E mezőn nem volt vége a czivódásnak, Luther tehát kath. fegyverhez nyúlt, hogy az ellenséget távol tarthassa magától. Az olly sokféle méltatlanság- s gunynyal illetett kath. szóhagyományt fiivá Krisztus a sz. vacsorábani jelenlétéről szóló tanának bizonyságául.
