A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

X

éjszaki szelének fnvalmatól mindinkább hervadni latja a religio és erény fejlesztette szicvirágokaki midőn latja, ezen kárhozatos könnyelműség következtében mint csonkitatik, wilanyitaiik s ferditetik el mindenkinek kénye kedve szerint a szükségképen hiendök s teendők összege! Valóban ki mind ezt szivére veszi, reményijük hogy osztozni fog véleményünkben, miszerint nem épen haszonnélküli tárgyra vesztegetettnek hiszszük munká- lódási alkalmunk azon részét, mellyel lerinei sz. Vin- cze emléklapjainak magyarítására fordítónk. Ezen mély tudományit sz. férfiú már tizennégy századdal ezelőtt hadat üzent a religióbani vétkes újításnak, fölállítván azon arany szabályt : hogy »csak az lehet valódi kath. tan, mellyet mindenütt, mindenkor és mindnyájan hittek mellyhez a ki tiszta szándékkal ragaszkodik , hitében sohasem csalatkozhatík. Kimutatá ő, mint szégyenüknek meg az örökké változhatlan igazság előtt a vakmerő újítás szüleményei, s még jelenben — tizennégy század lefolyta után is — ha talán a sátán angyala ismét a világosság szellemének alakát öltené magára, szégyenpirral borítva riad az vissza ezen fényes igazság világító sugara előtt.

Uly történet fejlett ki a tizenhatodik század első felében : a régi kígyó számtalan meg szégyenük se után sem szűnik meg újabb boszu-tervet forralni ama győzhetetlen anya ellen, kinek gyermekei, betöltvén a föld kerekségét, öt naponkint küljebb szorítják sötét birodalmából; ismét elővette régi ármányát, mellyel ős szülőinket Teremtőjök kegyes atyai tekintélye elten bujto-