A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Az ész mérsékléséről a religio dolgában

lekkel nem bírnánk. Hogy tehát némelly az üdvös ta- nítmányhoz tartozó dolgokban, mellyeket még most nem ; de majdan felfoghatunk , a beltámokot megelőzze a hit, melly által a szív tanuljon, hogy a legfőbb ész világát megbirja, az bizonyára az ész tiszte“ Melly szavak hogy egyező igazságot foglalnak magokban, Pherepon maga megjegyzé és igenlé; bátor aztán megvallja, hogy nem érti, mikép egyeztethetők ezek Ágostonnak a tekintélyről másutt mondott szavaival. De semmi nem vala könnyebb ez embernek, midőn annak könyveihez szerető inkább, mint ellenséges szívvel járult, s nem üldözés hanem illy nagy ember elhiresitése végett munkái fölött magyarázatot irni készült.

Egyébiránt furcsának tetszik nekem Pherepon, midőn igazig okait akarja fölleplezni annak, miért köve- teltetett Ágoston idejében — mint ő álmodja — hit, ok nélkül. Első az, hogy a keresztények nem valának eléggé gyakorlottak a bölcsészet- s kritikában, hogy a szent- irást manichaeusok s mások ellenvetései ellen czélsze- rűn védhették volna. Második, mert valóban meg valának győződve, hogy nem keveset állítanak,, mi a józan észszel nyilván ellenkezik, miilyenek voltak azok, mellyeket ra kegy-, elővégzet- és más ezekhez csatolt tanokról Ágoston a hit főrészeiként előadott. Végre e vélemény ollyaké volt, kik erejöket érezvén, és a sokaságban, mellyel Ágoston gyakran fitogtat, bízván, a máskép érzők csekély számát megvetették. — íme mennyi bűnökről vádolja mi Phereponunk jóslatival a kath. szentegyházat. De a mi illeti a tőle kigondolt okot, tagadjuk hogy a régi keresztények, s főleg Ágoston idejében a kritika- s bölcsészeiben annyira járatlanok lettek volna, hogy a szentirást alkalmasan nem magyarázhatták s védhették volna. Megvannak könyveik, mely- lyekkel a sz. könyvek igazságát s szentségét, daczára . a pogány-, manichaeus- s más ellenségek igaztalan bírói ítéletének, kivívták. Azon számtalanok, kik a