A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Az ész mérsékléséről a religio dolgában
59 úgy higyék. „Híszszük , úgymond, s pedig kétely nélkül hiszszük, a mit nem tudhatónak vallunk,“ Már az annyira bizonyos dolognak mit vet ellen Pherepon? „A szülők, mond, és mások tudhatják, és valóban tudják is, mellyek legyenek saját gyermekeik.“ Ámde hogy elhallgassam, miszerint magok a szülők sem tudják azt néha, tudomás s bizonyos észbeli ismeret által, a milly értelemben veszi itt Ágoston a ,tudást': valljon a gyermekek bel-indokok s tudomás által ismerik-e szülőiket? Bizonyára nem. „Mert, hogy Ágoston szavaival éljek, semmi módon sem tudhatni észből, hanem csak anyánk közbevetett tekintélyének hiszszük, hogy ki az atyánk ; ki legyen pedig anyánk, többnyire az anyának sem, hanem a bábák-, dajkák- s szolgáknak hiszszük. Mert kinek fiát ellophatni s mással fölcserélhetni, nemde a csalatott megcsalhat ?“ De, mond Pherepon, ezen példával Ágoston bebi- zonyítni akarja, mikép hinni kell a keresztény papnak ok nélkül ; pedig ezek egészen különbözők. — Úgy de mikor álmodta valaki, hogy a gyermekek épen minden ok nélkül hiszik, hogy ez vagy amaz szülőjük. Tehát ama példát csak a végből hozza fői Ágoston, hogy megmutassa, miszerint az emberi társaság föl nem állhat sértetlen, ha azt állítjuk, hogy a mit nem érthetünk: azaz, a minek tndásával nem bírunk, nem kell hinnünk. Tudnillik Ágoston és a manichaeusok közt e kérdés forgott fón : valljon okosan lehet, és kell-e némelyeket csupán hihetőségi tárnokokból hinni; vagy pedig szükség volna előbb azok tudásával bírni, hogy aztán higyük. Ne tagadja senki, hogy a gyermekek legvalószínűbb indokoktól vezettetve hiszik, s kell hinniök szülőiket magokéinak. Szinte ne merje tagadni senki, hogy a hitetlenek, csak a hihetőség indokait hallván is, hihetnek s hinniök kell a keresztény papnak, ámbár az némelly isteni tannak bel-okait nem terjeszti elő. Különbözők ugyan e példák, de ellenkező, s más módon, mint Pherepon vélekedik. Mert
