A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Az ész mérsékléséről a religio dolgában
47 nek nagy része veszne el, hanem számtalan nehézségek is háramlanának az emberre, és az emberek kormányzására. Mások előadásának s tanutételének tehát szükség hitelt adni, ha csak álmok közé nem akarjuk sorolni mind azt, mit a könyvek és hír a múlt századok- sőt a jelen korról is fóntartanak; a mit bizonyára nem teend más, mint ki igazi álmadozó, és esztelen. Kétféle pedig a tekintély neme. Egyik isteni, másik emberi : amaz soha, ez gyakran és gyakrabban csalékony. Az észnek első legvilágosb elvei közt mindenki által elfogadtatik ez: „hogy bizonyos, igaz s megdönthetien mind az, mit a legfölsőbb igazság — az Isten kinyilatkoztat s előád.“ Mert mint Salvian monda 3. könyv. „Az Isten szava maga magáról tanú; mert szükséges, hogy mind az, mit a csalhatlan igazság mond, csalhatlan bizonysága legyen az igazságnak.“ Valamint pedig az emberek tulajdona csalatkozni s csalni, rászedetni s rászedni : úgy tekintélyűknek sem kell azonnal hinni. Egyedül az ész vagyis : okosság — a tapasztalás, kritika és más tudományok segítségével mutathatja s mutatja meg szerencsésen: mikor kell vagy nem kell az emberek szavainak hitelt adni. Szinte az észhez tartozik megvizsgálni azt is : valljon csalatkoznak vagy csalnak-e az emberek, midőn valamit mint az Istentől kinyilatkoztatott s kijelentett igazságot szóval vagy írásban előadnak és hirdetnek; mert ekkor nem az Istenre, ki örök igazság, hanem — a tudatlansága , vagy gonoszsága miatt könnyen csalékony emberre háramlik okos kétkedésünk s gyanúnk. Azért igen bölcsen kötötte János apostol tanítványainak szivére: ne hinnének mindenkinek, ki magát isteni tan hirdetőjének mondja: „Ne higyetek — igy szól — minden szellemnek , hanem vizsgáljátok meg a szellemet, valljon Istentől legyen-e, mert sok hamis próféták jöttek e világra.“ ') Azon kívül minthogy az emberek a tekin>) Jàn. I. lev. 4, !.
