A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

18-dik hitbeli oktatása a föltámadás - kath. egyház - és örök életről

szét szerint nem ujulhat-e meg? Áronnak levágott, s kiszáradt vesszeje is víz nélkül kizöldellett, és födél alatt is megtenné a mezők növényeit, és a pusztában levő meghozá egy éjen át a több évek alatt, s öntözés után teremni szokott gyümölcsöket. Áron vesszeje a holt- ságból mintegy életre jött; és maga Áron nem éleszte- tik föl ? és hogy a főpapságot neki föltartsa az Isten csudát miveit a tán ; Áronnak pedig a fóltámadást nem ad- ja-e meg? Az asszony, természeten kívül só leszen, s teste sóvá változik; és artest testre nem újulhat föl? Lót neje só-szoborrá vált; Ábrahám neje meg, nem támad föl? Milly erővel változtattatok át Mózses keze, melly egy óra alatt hó fehér lett, és ismét előbbi állapotába visz- szahelyeztetett ? valóban isteni parancs által ! Tehát az előbbi foganatos parancs most hatály nélküli lett?

XIII. Miből teremtetett’pedig elvent az ember oh minden emberek közt legesztelenebb szamaritánusok?! Járuljatok az irás első könyvéhöz, mellyet ti is elfogadtok „és alkotá Isten az embert agyagból“ ') az agyag, por testté változott át, és a test nem ujul ismét testté ? kérdeztetbettek még, honnan keletkezett az ég, föld és tengerek ; honnan a nap, hold, és csillagok ; hogy a vízből a szárnyasok és úszók ; hogyan a földből minden állatok? Illy ezernyiek a semmiből létre hozattak! és mi emberek, kik képmását viseljük nem támadunk-e föl? Valóban teljes hiszékenység nélküli dolog, és szörnyű kárhozat a nem hívőknek, midőn Ábrahám mondja : „ki megítéli a földet“ és az ó törvényt tanulók nem hisznek , minthogy írva van, miszerint az ember földből van ; az azt olvasók pedig hittelenek.

XIV. Mindezek a hitteleneket illetik, mi pedig a prófétákból fólhozatik a hívőkhöz tartozik. Minthogy pedig némellyek azok közül is, kik a prófétákat elfogadják , az Írottaknak nem hisznek , s im ezeket idézik ellenünk: „nem kelnek föl az istentelenek ité0 Mózses I. könyve. 2, 7. XII. évfolyam.

O

o