A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A ker. religio tökélyesedése
308 lyesedés nem a Jézushozta hitágazatok csonkításában, elferdítésében, változtatásában, idő- s körülményekhez való fonák módosításában áll, hanem inkább abban, hogy ezen igazságokat a keresztény hívek napról napra jobban megismervén, éltöket azokhoz alkalmazván a religio mindinkább észre s szívre hasson, munkás kér. éltet eszközöljön; vagy is, hogy a hívek a hitben s kér. erkölcsökben növekedjenek, előmenjenek. Ez vala ezélja Krisztusnak, ki nem azért boldogította az embereket szent religiojával, hogy azt a büszke halandó korlátolt elméje itélő-széke elébe vonván, mi neki tetszik, elfogadja, a többit pedig könnyelmüleg vagy épen vakmerőn elvesse, hanem inkább hogy mély alázattal hívén mindazt, mit tanított, örök üdvét elnyerje; ez vala czéljok a fáradhatatlan apostoloknak, ez ezélja az anyaszentegyháznak is, ide irányoznak minden intézetei, ezt tűzik ki végczélul magoknak az annak termékeny keblében naponkint keletkező i'dvös egyletek. A kath. anyaszentegyháznak e nemű haladását szépen festi lerinai sz. Vincze mondván : „Nam quis ille est tam invidus hominibus, tam exosus Deo, qui istud prohibere conetur? sed ita tamen, ut vere profectus sit ille fidei non permutatio. Si quidem ad profectum pertinet, ut in semetipsum una quaeque res amplificetur ; ad permutationem vero, ut aliquid ex alio in aliud transvertatur. Crescat igitur oportet, et multum vehementerque proficiat tam singulorum, quam omnium, tam unius hominis, quam totius Ecclesiae aetatum, ac seculorum gradibus, intelligentia, scientia, sapientia, sed in suo duntaxat genere, in eodem scilicet dogmate, eodem sensu, eademque sententia“ ') Vajha megmaradtak volna a világ nemzetei e „tespedő stabilismusban“! bizonyára szoborkinti mozdulatlanságukban előbbre haladtak volna a tökélyese- dés pályáján ; vajha Luther és Kálvin, Zwingli és 1) Comnonit. c. 23, 21.
