A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

A kinyilatkoztatott religio

13

nők aggó dal om-fár aszto tta tejeinket, s megnyugtathatnék fajdalom-epesztette sziveinket; mindenkit, ki élesebb elmével, mélyebb belátással s nagyobb tapasz- taltsággal látszik bírni, sajnálkozásra ügyekszünk bírni irántunk. Nemde minden lépésünk arra mutat, hogy az emberi ész, mintegy önmagával daczolva is kénytelen fejet hajtani a kinyilatkoztatás előtt?! Nem volt tud- nillik nép religio nélkül, nem religio kinyilatkoztatás nélkül.

De e szóra ,.kinyilatkoztatás“ korunk szelleme jaj— veszékelve indul föl; századunk semmit sem tart illetlenebbnek az emberi méltósághoz, mint a kinyilatkoztatást ; semmit ellenben azzal összeillőbbnek mint a philosophiát. Tekintsük a dolgot közelebbről.

Mit értünk a philosophia által? Akarnék érteni az emberi észnek kifejlését és gyakorlását? De már megmutattuk, hogy a bölcsészet ez értelemben nem tarthat jogot vallási Ínségeink kielégítésére, semmi sem lévén bizonyosb, mint hogy a mit ő nyújt, nem em el- kedhetik a vélemények tekintélyénél magasabb polczra, mellyek pedig bizonyos holnapi napot sem ígérhetnek magoknak , más föltételek által ismét lerontathatván. — Legyen hogy a philosophia az észre és akaratra is kiterjeszkedik. Az ember vezérlésében melly szabályt fog követni? mint őseredeti állapotában létezőt fogja őt tekinteni? — csalódik ; mert az ember megvesztegetett és elfajult; tanúsítja ezt a történet és tapasztalás egyiránt. Vagy mint megvesztegetett állapotúval fog vele bánni? Ámde mutassa ki ekkor ez emberi nemet újjá teremtő eszközöket — mit ő tenni mindeddig nem vala képes. A philosophia tehát nem karolja át az embert egész lényegében s igy teljes méltánylásra sem számolhat. Midőn tehát a kinyilatkoztatás minden nemű ínségeinket legczélszerűbben kielégítve az embert önmagával tökéletes öszhangzásba hozza, csak diadalmait mutatja a philosophia tehetetlensége fölött. Hogy ugyan is a legegyszerűbb térre vigyük a kérdés állapotját,