A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)

Gondolatok a christianismusról

232

kát megszentségtelenítenők. Hogy igazi keresztények lehessünk, szükséges hinnünk a dogmákat, gyakorolnunk a morált és az istentiszteletre eljárnunk. Megengedem, hogy e három tulajdon közt ez utolsó teljesítése legkönyebb, és elismerem, mikint legnehezebb az, melly parancsolja, hogy életünket az isteni morálhoz szabjuk. Hogy a törvény e részét teljesíthessük, szükséges hogy elnyomjuk szenvedélyeinket, és vétkeinket gyökeresen kiirtsuk, szükséges hogy a büszkeség legyőzessék, a kaczérság eltűnjék, s a szeretet uralkodjék ott, hol ezelőtt önzés uralkodott. De nem arról van itt szó, hogy mellyik a törvény legnehezebb része a teljesítésre, hanem inkább, hogy mellyikben kell magunkat gyakorolnunk ? hogy soha egyet se mulasz- szunk el. A keresztényt, ki az erkölcsi törvényi megsérti, azon segedelmek megvetése, mellyekkel őt az isteni jóságnak ellátni tetszett — kinyilatkoztatván neki a dogmákat, és istentiszteletet adván neki — teszi leginkább büntetésre méltóvá. Oh esztelenség ! mit az Isten a legbölcsebb emberekre nézve szükségesnek tart, azt az állítólagos bölcsészek arra nézve fölöslegesnek mondják.

Mennyire igaz, hogy az ájtatosság a szívben honol : annyira bizonyos, hogy az ájtatos ember figyelmének lekötésére és lelkének megindítására hatalmasan segítetik a szertartások által, ezen külső jelek által, mellyek még a hitetlent is megrendítik, és magára az istentagadó Didé- rotra is élénk hatással bírtak. „Soha sem nézhettem — mond ő — ezen hosszú sorát a papoknak egyházi öltönyeikben, ezen ifjú gyertyavivőket fehér karingökben öltözve, körülövezve széles kék övökkel, és a szentség előtt virágokat szórván, ezen sokaságot, melly őket vallási hal- gatagsággal követé, annyi embereket, kik földre borúlvák, soha sem halhattam a pap komoly s hathatós énekét, mellyre számtalan férfiak, asszonyok, s gyermekek buzgó ajkaikról hangzó szavak feleltek — a nélkül, hogy belsőkép meg nem indultam, s könnyeim szemeimbe ne tolultak