A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Gondolatok a christianismusról
230 Ön’ okoskodásának — monda ő nekem — igen alaposnak kell látszania ön előtt, mindazáltal hibás tényen alapulnak. Mi nem tagadjuk meg a könyörgést. Bármilly vétket kövessen el az ember, kész vagyok imámat önéhez kapcsolni ; mint ön, ügyén is reményiem, hogy ő megbánta tettét, s mindenek fölött hiszem az őszinte tö- redelem sikerét. De ezen ember, ki önkéntes hűn által elszakadt az egyháztól semmi nyilvános elégtételt nem adott. Az egyház megbünteti és megtagadja tőle az ünnepélyes szertartásokat. Ha azt véli ön, hogy ezen szabályok megtartása, mellyek ezt igy rendelik, napjainkban több kárt mint hasznot hajt, ez a változó fegyelemhez tartozik ; szabadságában áll önnek vitatkozni e tárgy fölött. Ha engedelmesség követeltetik a polgári törvény iránt, mindaddig még azt az illető hatóság vissza nem vonta vagy módosította ; ezt az egyházi törvényekre nézve is szükség megtartani. Végre , minekelőtte ön ezen újítást kívánná, fontolja meg azt éretten. Ezen embert, kit ön velem együtt sirat, szomorú példát adott. Nem hasznos-e és igazságos, hogy a nyilvános szertartások megtagadása, az egyházbóli kizárás, a lelkekben annak vétke’ ro- szalását ébreszsze-föl ? Ki meri állítani, hogy ezen érdemlett büntetés némellyeket azok közül nem fogna visz- szatartóztatni, kiket az ő példája elcsábítandott? Akarhatja-e társadalmunkban a morál, hogy olly sok tettek’, mellyeket annyira közönyösen néznek és mellyeket né- mellyek csudáinak, irtózata gyöngítessék? Ha a társadalom a párbajban, az öngyilkosságban nem lát egyebet közönséges tetteknél, mellyek a szabadságjogából erednek, nem kell-e az értelmes embernek áldani az religiot, melly az ég nevében óvást tesz olly bűnök ellen, mellyek elkövetésére túlságos engedékenység által e földön bátorítat- nak az emberek ? XXIX. Minden ember, ki az általa létre hozott lények fölött őrködő Isten létéről nem kételkedik, érzi, hogy annak az ima, hála s szeretet adójával tartozik, de azon korban, mellyben a deismus a christianismus fölött hatal-
