A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Gondolatok a christianismusról
2 22 szoknak martalékul vetnék - valaki által betííszerint vétettek volna. Nem tekintvén azon nagyításokat, mellyek azon nyelv sajátai, mellyen Krisztus beszélt ; lényeges azon észrevétel, miszerint az evangeliom részint kötelességünket meghatározó parancsokat, részint olly nagy tökélyre vonatkozó tanácsokat foglal magában, melly nem lehet mindenkinek osztályrésze. Egy, a múlt században élt iró vitatá, hogy az értelmezők tartván attól, nehogy az evangeliomi morált gyakorolhatatlan- nak találják, ők magok gondolák ki ezen különböztetést. Bergier, ki őt megczáfolta, megmutatta, hogy ez Krisztustól veszi eredetét, i) Ezen tudós s bölcs iró még azon észrevételt is tévé, hogy nehány parancs nem adatott minden embernek. így Krisztus tanítványainak azt parancsolá, hogy ne szorgoskodnának az élelem s ruházat megszerzéséről; mivelhogy Isten fog erről gondoskodni. Ha ezen szabály általános volna, az édes semmiről sem gondoskodás megszüntetné a munkát, széttépné a családi kötelékeket, megsemmisítené a társaságot. így tehát ezen parancs egyedül a tanítványoknak s utódjaiknak, és a sz. szolgálattal megbízottaknak szól ; tulajdonkép egyedül ezekre szorítkozik. Mi sem költött föl bennem mélyebb tiszteletet, mint midőn azon tiszteletre méltó papokat hallottam, kik sokáig üldöztettek, sokáig kénytelenítettek hazájokban lappangni, vagy idegen honban tévelyedni : milly nyugalommal állílák, hogy a legsulyosb állapotban is megnyugodtak Krisztus ígéretein, s hogy bizodalmok mindig megjutalmaztatott. XXIII. A christianismus fejté meg a morálnak ama legnagyobb föladatát : soha büszkévé és soha bátortalanná nem tenni az embert. A keresztény tudja, hogy az örök dicsőséget nem nyerheti el a közbenjáró közbenjövetele nélkül: hogyan büszkélkedhetnék tehát? Gyöngeségében Isten által gyámolítatik : hogyan veszt•*) La certitude des preuves du christianisme ,2-c partie, page 1-48.
