A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
175 ezen apostol még más közbenjárókhoz, midőn a rómaiakhoz ekképen ir: ') „Kérlek azért titeket atyámfiái a mi Urunk Jézus Krisztus által, és a Szentlélek szeretete által, hogy segítsetek engem a ti én érettem való imádságtokban az Istenhez,“ és a thessalonikaiak- hoz : 2) „Továbbá atyámfiai imádkozzatok mi érettünk, hogy az Isten igéje terjedjen, és dicsőítessék, a mint nálatok is.“ — Ha tehát az apostoli tanítmány szerint Jézus közbenjáró - hivatalának legcsekélyebb sérelme nélkül még földi bűnös emberekhez is esdekelhetni szószólásukért és segélyükért Isten előtt; miért volna haszontalan sőt tilos Isten barátait, kik már az ő trónja előtt vágynak, közbenjárásukért segítségül hívni. De hogy tudhatnak valamit a szentek rólunk, hogy hallhatják kérelmeinket? — Bízzuk azt Istenre, „kinek kinyilatkoztatása által (mint sz. Ágoston írja de cura pro mort. c. 15) a szentek megismerhetik mit tudniok szükséges, s mi valóságos viszonyaikhoz tartozik.“ — Avagy lehetetlen-e az Urnák mennyben a szenteket ama világosságban részesíteni, mellyet a prófétákkal 3) már e földön a jövendő dolgok megismerhetése végett, az angyalokkal pedig üdvösségünk ügyének belátása miatt közlött. S valljon nem beszél-e üdvözítőnk határozottan azon örömről, melly mennyben vagyon egy bűnös fölött, ki penitencziát tart? 4) Pedig a „menny“ alatt egyedül az angyalok soha nem értetnek; mert Jézus tanítmánya szerint a szentek ollyanok lesznek mint az angyalok. És hogyan vihette Raphael Isten trónja elébe Tóbiás könyeit s imáját, ha felőle mit sem tudhatott? 5) Hogy már az ősegyházban az egész keresztény őskorban közönségesen segítségül hivattak a szentek, és hogy szószólásukban bizalom helyeztetett, az két— • ) Hóm. 15, 30. -) Thess. II. lev. S, I- 3) Kir. IV. !.. 5j 4) Luk. 15, 7. 5) Tob. 12, 13.
