A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
168 tehát még más bizonyítványt akarnánk tőle kívánni, annyit tenne, mint valakitől, ki tulajdon személyében látott bizonyos eseményt, s erről tökéletes tudása van, azt várni, hogy más embereket kérjen meg, miszerint mutassák meg neki, hogy ő ugyanazon eseményt látta; mintha bizony az, mit ő megélt, csak az által tétethetnék bizonyossá, miután más mondá neki, hogy ő azt csakugyan megélte. Nincs erősebb bizonyosság a közvetlennél, tulajdon létünkről senki minket bizonyosokká nem tehet, mint minmagunk; ezen bizonyosság pedig közvetlen. Ez okra nézve az egyház hibázhatlanságának megerősítésére kölcsönözött védokok a hagyományból, csak örökös ismétlései az egyház közvetlen bizonyosságának; ezek csak minden időn átvonuló tudósítások az általa megélt régi esemény felől, és egyébre nem szolgálhatnak, mint annak külső- s belsőképeni megmutatására, miszerint az egyház kezdettől óta magát állandóan illyennek tartá, és hogy az Úrtól tanulá miszerint magát illyennek kell tartania. Ez áll sz. Ignácz az apostolok tanítványának ezen nagyjelentőségű szavairól: „Az Ur egyházába enyészhetlenséget (trjv a^&açaiav^ lehele,“ mint szinte Irenaeus, Tertullián, Origenes, és Gypriánnak dicső bizonyságairól, egész a mai időnkig. 2) Mi által bizonyítja be a kath. egyház ezen tnagáróli nézetét külsőkép? Itt más bizonyítmánynak helye nincsen, mint az apagogiainak, melly abban áll, hogy minden kísérlet Krisztus igaz tanítmányának birtokát más utón bebizonyítani lehetetlen ; azaz : hogy Krisztus és az apostolok után keletkezett keresztény egyházi társulatok közül egy sem viheti vissza eredetét Krisztusra, s egy sem bizonyíthatja be, hogy tőle Ígéreteket vön vala, épen azért, mivel íllyen társulat Krisztus és az apostolok után alakult; más szavakkal: csak azon bizonyítmány lehetséges, melly et Tertullián a második század alkonyán elidő-
