A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
159 megmagyarázását nem a pápának tulajdonítja, hanem azt parancsolja, hogy az egyház értelmében, és sz. atyák tanitása szerint történjék; a sz. irás olvasása általánosan soha sem tiltatott, csak fóltételesen, minthogy a kevély s tudatlan emberek a sz. Írásban minden esztelenséget fölleltek.) 7. Cz. Hiszszük és bizonyítjuk, hogy a megholt szenteket segélségül hívni, képeiket tiszteletben tartani, azokat imádni, hozzájok búcsút járni, és számukra gyergyákat gyújtani kötelesség, és ez mind szent, és egyedül üdvözítő cselekedet. (Mi a szenteket csak tiszteljük mint Isten barátjait, és kegyenczeit, kiket ő maga tisztel. Ékesítjük is képeiket, és tartjuk egyházainkban, azonban ezt mi ép azon joggal tehetjük, mellyel a hősök emlékére szobrok állítathatnak ; gyertyákat is gyújtunk képeik előtt, mert mi ezt épen olly kevéssé tartjuk bálványozásnak, mint midőn élő nagy emberek fáklyásmenet, és kivilágítások által tisztelteinek meg, azonban ezt mi egyedül üdvözítő cselekedetnek nem tartjuk; különben is szabad ugyan a szenteket tisztelni, de nem parancsoltatik.) 8. Cz. Hiszszük, és valljuk hogy minden áldozó pap sokkal nagyobb a szűz Mariánál, Isten anyjánál, ki Krisztust csak egyszer szülte, s többé nem szülendi, holott a róm. áldozó pap nem csak ha akarja, hanem a hányszor akarja annyiszor szüli Krisztust a sz. mise áldozatban, és ezt magához veszi. (Ha ezen állítás helyben hagyható volna, az ebből következtetett szemrehányás szint úgy illetné a prot. papokat, valahányszor Ur-vacsorát tartanak, hogy ha csak Krisztus jelenlétét a vétel perczenetében is hiszik.) 9. Cz. Hiszszük és valljuk, hogy a holtakért misét mondani, fürdő szobát fűtteni, alamizsnát osztani dicséretes dolog avagy cselekedet. (Fürdő szobát füttern", és alamizsnát adni épen olly kévéssé tétethetnek hasonlításba mint az áldozó pap s Maria.)
