A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
A kath. egyház és proselytismusa
153 Ki az ellenrészről a szenvedélyes türelmetlenség szemrehányását el akarná hárítani, azt emlékeztetjük az újabb idők számosán föltűnő példáira, midőn illy áttérők mint p. o. a tudós gr. Stohlberg, Haller, (legújabb időben Hurter) s többek valának, valóban nem rágalmaztatbatának és nem gyaláztathatának indulatosabban, ha az ős anyaegyház helyett a mahomedanis- musra tértek volna át. De hogy van az, hogy ha ka- tholikus tér át a prot. vallásra, semmi zaj nem emelkedik? Valóban nem religioi részvétlenségen alapul ezen hallgatás, de a jó ügynek élénk öntudatán, melly hasonló elpártolás által legkevésbbé sem szenved veszedelmet, minthogy az egyház nem egyesek, hanem népek, nem napok, de századok szerint számlál, és sz. János mondásával nyugtatja meg magát, ki igy szól : „közülünk mentek ki, de nem közülünk valók voltak, mert ha azok lennének, megmaradtak volna velünk.“ •) A katholikus sajnálhatja ugyan szerencsétlen felebarátját, ki meggyőződését, és lelkismeretének nyugalmát múlandó hasznoknak viszi áldozatul, azonban prot. szokás szerint illyent az egész világ szeme láttára legyalázni, egyéniségét különfélekép gyanússá tenni, s őt erkölcsileg megsemmisíteni akarni; ezt valóban a katholikus mindig sokkal alább valónak itélé, mintsem hogy méltóságával megférhetne. Ha tehát a prot. clerus hit- és lelkismeret-sza- badságot hirdet, ne pirongassa, és ne gáncsolja azokat, kik lelkismeretökben kényszerítve érzik magokat ezen jog használatára. Hisz a protestantismus maga tálja ki a kaput vallóinak a kimenetelre, miért gáncsolják tehát őket mint hitszegőket és elpáholtakat ha kimennek? Avagy azt gondolja, hogy az emberek előbb bekötik szeműket, és igy vaktában rohannak át a kath. egyházba? Rose szerint, (1 Zustand der prot. Religion in Deutschland. Leipzig 1826) csak 1813, és 14 esztendőben több mint i) I lev. 3. 25.
