A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

A pápák utazása

70

I. A luinnok királyához való utazás.

451.

Tiszán innen, Magyarország éjszaki részén, egy igen nagy mezővárosban, fa palotában, számlálhatlan sokaságu harezos, műveletlen pásztorok, és vadászok közepette lakott Attila hunnok, keleti gothok, gepidák, morva, cseh, austria, s a legtöbb német nép királya. Ő magát minden ország megrendítésére vélte születve lenni; magát Isten ostorának, a Konstantinápolban lakozó romai császárt pedig rabszolgájának nevezte. Hét száz ezer emberrel költözködött be, minden nép tulajdon királyának vezérlete alatt volt; a királyok sokasága szintúgy ügyelt Attila minden intésére, mint a közkatonák; mindent, mit hirdetett, kiki félelemmel, legkisebb ellenmondás nélkül tévé meg; de ő maga azonban Attila, a királyok királya, mindnyájoknak parancsot osztott, és ő őrködött egyedül mindnyáj okért. Egy elvesztett csata végett boszuvágygyal telve jött be, s Olaszországba vonult. Minekutána Aquiléja ellenállásáért rettenetes végpusztulással bűnhődött, minekutána Vincenza, Monseliee, Pavia, és Majlandból a füstölgő romokon kívül egyéb nem maradt föl, a kegyetlen hős Menző folyó melletti táborában Roma városa ellen forralta boszuját. Sem császár, sem sereg, sem tanács nem vállalta föl a világ ős uralkodóinak hazájok megmentését.

De Leo pápa kezébe vévén püspökbotját a hunnok táborába merészkedett. A királynak érzékeny előadást, tanácsának pedig ajándokot vitt '). Az volt a köz- *)

*) A pápa csak méltóságát, és szelíd kérelmét hozta Attilának, az ajándokot pedig tanácsának a vele küldött tanácsnok Avienns, és Trebiscus hozta. így képviselte az egyház főuöke a religio hatalmát; a tanácsnokok pedig a világét ; de nem ez, hanem az mentette meg Romát a rettenetes hnnnok királya bosznhevétől.