A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról
5ß A törödelmesség könyűit nem ismervén, inkább örül, ha roszat cselekszik, és legroszabb tetteiben örvendez. Nyilván egy azok közöl, kiknek mondja az Ur : „Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni fogtok“ '). Szemei pénzt, nem igazságot óhajtanak, mindent nagynak lát, szánandólag vágyik a méltóságokra, a világi dicsőséget szomjuhozza; távul tőle a könyörületesség, inkább a kegyetlenkedés és zsarnokoskodás van örömére, a nyerekedést ajtatosságnak tartja. Mit szóljak szive tisztaságáról? Vajha azt ne adta volna át a fele- dékenységnek, mint szívre nézve megholt; vajha ne volna elcsábított szív nélküli galamb ; vajha legalább mi kívül van, volna tiszta, s ne találtatnék testi köntöse is mocskosnak, hogy e részben engedelmeskednék a látnok e szavainak: „Tisztuljatok meg, leik az Urnák edényeit hordozzátok“2). XX. Nem vádoljuk összesen, de nem is menthetjük ki mindnyájokat. Meghagya magának az Űr sok ezret. Különben ha csak azok igazsága nem mentene bennünket, és Sabaoth Istene azon szent magot meg nem hagyta volna nekünk, már rég Sodomaként elvesztünk volna. Mert kiterjedettnek látjuk az anyaszent- egyházat, maga a papság szent rendének tagjai igen megsokasodtak. Ámde Uram habár megszaporitottad a népet, nem öregbítetted az örömet, mivel úgy látszik nem kevésbbé fogyott az érdem, mint nőtt a szám. Rendszerint fölveszik az egyházi rendet, és az angyaloktól is szentül tisztelendő hivatalokat, minden tisztelet s tekintet nélkül, emberek foglalják el. Mert nem félnek a mennyei ország zászlóját elfoglalni, vagy azon birodalomnak koronáját viselni ollyanok, kikben fösvénység országol, nagyravágyás parancsol, kevélység uralkodik, gonoszság s bujaság honol: kikben talán falak között a legundokabb öcs ányságra, találnánk, ha Ezechiel jövendölése szerint ; átásnók a falat hogy az 0 L»k- VI- 25. — 2) Esaiás LH. 11.
