A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

48 Elrejtett manna ez, uj név ez, mellyet más nem ismer, mint a ki azon hivatik. Nem tanít meg reá az okosság, hanem a kenet: nem is a tudomány, hanem a lelkis— meret érti. Szent ez, s drága gyöngy, nem is fogja tenni mit tilt, az, ki tenni, s tanítni kezdett. Mert már nem tekinti ebeknek, vagy disznóknak; kiknek előbbi vétkeikről, s gonoszságaikról lemondván, vigasztalást is nyújt az apostol által, mondván: És effélék vakí­tok ugyan némellyek, de inegmosattátok, de meg­szenteltettétek; — csak őrizkedjék, nehogy vissza­térjen az eb az ő okádásához, és a megmosódott disznó a sár fertőjébe XIV. Ezen éden bemeneténél egy lassú isteni szó­zat hallatszik, és azon legszentebb, s legelrejtettebb titok, melly el van födve a bölcsek, s okosak előtt, a kisdedeknek pedig kinyilatkoztatik. Már ezen szavat nem csak az ész fogja föl, hanem szívesen közli azt az akarattal is : Boldogok a kik éhezik, és szomju- liozzák az igazságot, mert ők megelégítetnek 2). Valóban legmagasztosb titok, s megbecsülhetlen szent­ség. Hű, s elfogadásra méltó beszéd, melly mennyből a kormányzó székről adatik. Nagy éhség lön a földön, s nem csak mindnyájan szűkölködni kezdőnk, hanem már a legvégső szükségre jutottunk. Végre az oktalan állatokhoz hasonlítattunk, és hasonlókká lettünk azokhoz, s a disznók korpáját is telhetetlenül kívántuk. Ki a pénzt szereti, nem elégítetik ki, ki a bujaságot szereti, nem elégítetik ki, ki dicsőséget keres, nem elégítetik ki. Végre ki a világot kedveli, soha sem elégítetik ki. Is­mertem én e világgal eltelt embereket, kik annak em­lékére is elundorodának. Ismertem pénzzel, tisztelet­tel , gyönyörökkel, és e világ tudvágyaival nem is kö­zépszerűen, hanem undorig eltelteket. És könnyű akár­kinek közülünk ezen elégedést Isten malasztja által meg­’) Korinth, lő lev. VI. 11. 2) Máié V. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents