A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

41

nem minden ideigleni — mint magva az örökkévalóságnak vettetik el. Bámulni fog az esztelen, midőn eme csekély magból bő aratást látand származni, vagy jót vagy roszat a vetés minősége szerint. Ki ezt meggondolja, bizonyosan semmi vétket sem tekint kicsinynek, mivel inkább néz a jövő aratásra, mint a vetésre.

IX. Vetnek tehát, midőn nem tudják : és vetnek, midőn a gonoszság titkait rejtik, hiú szándékjaikat palástolják, midőn a sötétségben sötétség cselekedeteit űzik, mondván : Falak vannak körösköriil, ki lát engem? Ha nem lát is senki, de még is lát valaki. Lát a rósz lélek, lát a jó is, lát ki mind a jó, mind a rósz lelkeknél nagyobb — az Isten, lát vádlód, lát a tanúk sokasága, lát maga abiró, kinek itélőszéke előtt kell megjelenned, kinek szeme láttára vétkezni bizonyára olly balgaság, milly rettenetes az élő Isten kezeibe esni. Ne véld magadat biztosnak, mert nem látod a cselt, melly elől magadat el nem rejtheted. Nem látod mondom a cselt, mellyet valamint te fölfódözni nem bírsz, úgy tőle szükségkép fól kell fódöztetned. Ugyan is hall, ki a füleket alkotta, és ki a szemeket képezte, ő maga szemlél. Nem korlátozza ama napnak sugarait a kőkerítés, mellyet maga épített, ki nem zárja az igazság tekintetét még maga a test falazata sem; világos az ő szemei előtt minden, mellyek behatóbbak a két élű kardnál. Magokat a gondolatokat is nemcsak látja, de különbséget is tesz azok közt, és ismeri legbensőbb állapotunkat is. Végre ha az emberi szív egész rejtekét, s mi benne lappang előbb mint ő meg nem vizsgálná, ez akkor, midőn már miről sem vádolhatja magát, nem rettegne annyira az őt megítélő bírónak ítéletétől. Nekem — úgymond — legkisebb gondom : valljon tőletek, vagy akármelly emberi törvényszéktől miképen ítéltessem; de magam sem akarok magam felől ítélni. Mert bátor semmiben sem vádol lelkismeretem, de abból még nem