A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

37

szaga Ki nagyobb lelki szegény annál, ki egész lelkében nem talált nyugalmat, s kinek nem volt annyia, hová fejét lehajthatná? Az is az áhitatosság tanácsa: hogy ki magának nem tetszik, tessék az Istennek, és ki a maga házát, melly számtalan undoksággal s szerencsétlenséggel van megrakva, gyűlöli, a dicsőség házába — nem romlandó, hanem az égben örökké tartó házába hivassék. Nem is csuda, ha ezen nagy kegyelemre megretten, ha nehezen hisz ezen szavaknak, ha mélyen elbámulva fölkiált: Hát a nyomorúság boldogitja-e az embert ?! — Egyébiránt bár ki légy Hlyen, ne légy bizalmatlan, nem a nyomor, hanem az irgalom boldogít; de ennek helye a nyomorban van, hogy a megaláztatás alázatossággá, s a szükség erény- nyé váljék. Bőséges esőt adsz Isten / — mondá — s örökségedet, melly hifárada, megerősíted'1). Hasznos az ollyan betegség, melly orvos kezeket kíván, s üdvösen múlik el, mellyet az Isten gyógyít.

De minthogy nincs út az Isten országába annak kezdete nélkül, sem a mennyei országot nem remélheti, kinek még tulajdon tagjain sem adatik uralkodni, ime a szó melly mondja: Boldogok a szelídek, mert ezek bírják a földet3). Mintha világosabban ezt mondaná : enyhítsd tüzét vad indulatidnak, s iparkodjál megsze- lídítni a fólbőszült szörnyet ; megkötöztettél, igyekezzél kötelékidet fóloldani, ha azokat semmikép szét nem szaggathatod. — Vétekre hajlandó a te életed ; erőszakot kell tenned, s csak igy kerülheted ki a botlást.

Vili. Megkönnyebbülvén e szavakra a lélek, s már az Isten országát is könnyebben vélvén elérhetőnek, bár szégyelve, de még is minden késedelem nélkül iparkodik a fólbőszült viperát megengesztelni. Korholja a testi kéjek csábjait, vádolja a világi hiúságnak nem csak csekély és méltatlan, de rövid s minden kedvelőinek ártalmas örömeit is. Ezen gonosz s haszontalan szolgá>) Máté. V. 3. — 2) Zsol. LXVII. 11. - 3) .Mát. V. 4.