A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról

3b melleiket verik álnokul, tie önkényöket s kívánságaikat nem fékezik? „Nem Hlyen a böjt, mellyet én kívá­nok ,“ mondja az Úr Csukd be ablakidat a halál előtt, zárd el a bemenetelt, csináld be a hézagokat, s végre, új tisztátalanság nem férhetvén házadhoz, igy tisztíthatod ki a régit. — A lelki gyakorlatban járatlan ember könnyűnek tartja, mit teljesítenie kell; mert igy szól magában: ki tilthatja nekem, hogy tagjaimnak pa­rancsoljak? Azért böjttel fékezi a torkosságot, megtilt­ja a részegséget, bezárja a füleket, hogy ne halljanak vérről, elfordítja szemeit, hogy ne lássák a hiúságot, kezeit nem a fösvénységre, hanem inkább alamizsnára nyújtja ki, mellyeknek talán munkát is akar adni, meg­tiltván a ragadozást, mint Írva van : „A ki lopott vala, már ne lopjon, hanem inkább munkálja kezeivel a jót : hogy keresetjéböl osztogathasson a szilkölkö- dönek isu 2). Azonban midőn igy minden tagjainak törvénye­ket szab, s rendeleteket hoz, ezek rögtön félbe sza- kasztják a parancsoló szavát, s közösen kiáltják : Hon­nan ez az új hit?! Parancsolod ugyan mi neked tet­szik , de van, ki új rendelményidnek ellenálljon, ki új törvényidnek ellenmondjon; de kérdezed: ki az? s azok felelik: „az tudnillik ki inaszakadtan fekszik há­zadban s a rósz lélektől gyötörtetik. Mert ő az, kinek rég szolgálatjára rendelél bennünket, (ha el nem feled­ted) hogy az ő kívánságainak engedelmeskedjünk.“ — Elsápadt erre a nyomorult, s megzavarodottan elné­mult, mert szorongattatok; lelkében. A tagok pedig tüs­tént szerencsétlen Úrnéjokhoz mennek, hogy az Urat kegyetlenül bevádolják, és a terhes parancsok ellen panaszt tegyenek. Siránkozik a torkosság, hogy neki mértékletesség parancsoltatott, s a mámoros gyönyör megtiltatott. Panaszkodik a szem a parancsolt könyűk, s megtiltott kandiság miatt; mellyeknek ez stöbb illyen >) Esaiás. LVIII. 5. 2) F.fez. IV. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents