A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Értekezése a megtérésrőll; vagyis az életmegjobbitásáról
31 len kezekkel meggyilkolja ön magát, s nem is testét, hanem lelkét tépi meg, s darabolja össze. Ha láttál embert, ki kezeit megmetélve vérig összevakarja, igazi képmását szemlélheted abban a vétkes léleknek. Mert azon gyönyörűség fájdalomra változik, és a viszketeg- séget gyötrelem váltja föl. Tudta ő azt mikor metszette , de csak titkolta. így szaggatjuk, igy sebesítjük mi is tulajdon kezeinkkel boldogtalan lelkünket, csakhogy annál súlyosban, mennél nemesb a szellemi teremtmény, és mennél nehezebben orvosolható. És ezt nem ellenséges indulatból miveljük; hanem valamelly belső érzéketlenségi kábultságból. A féktelen lélek ugyanis a sebeket nem érzi, mert nincs belül hanem talán a hasban, vagy a hason alul. Végre némelyeknek leikök a tálban, másoké a pénzes-fiókokban van. A hol kincsed vagyon, mond sz. Máté — ott vagyon szived is '). Mi csuda pedig ha épen nem érzi tulajdon sebét a lélek, melly magáról megfeledkezve, s egészen magán kívül más körben kalandozik ? Leend pedig midőn magához térvén megismerendi milly kegyetlenül megrongálta magát szerencsétlen kéj-vadászatában, mivel nem is érezhette azt, midőn silány zsákmányát telhetlen vágygyal fogdosván, pókként tulajdon belső részeiből latszék szőni hálóit. Ezen magábaszállás pedig kétség kívül bekövetkezik a halál után, midőn a testnek minden utai, mellyeken kicsapongni, s e világ mulékony tárgyaival hasztalanul foglalatoskodni szokott, el lesznek zárva, hogy szükségkép magában maradjon, minthogy nem mehet ki magából. De azon megtérés a legveszedel- mesb lesz, és a nyomor örökös, a midőn már bűnbánatot érezni igen, de tenni nem lehet; mert hol test nem lesz, tett sem leend, hol pedig cselekedet nincs, ott elégtételnek sincs helye; annak okáért bűnbánatot érezni annyi, mint fájlalni, mert az elégtétel ') Máté VI. 21.
