A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Klobusiczky Péter kalocsai érsek életrajza
350 tottabb a levert kedélyek fólvidítására, ki méltóbb a vigasztalás szent munkájának végbevitelére, mint Szathmár nagy püspöke Mlobiisícafcy Péter!? Kívánta őt Kalocsa, mert hitte, mert erősen meg volt győződve, hogy kormánya alatt boldog leszen ; sejtette vesztét Szathmár, s féltette őt, mert védangyala, kegyes atyja, buzgó főpásztora volt; inindazáltal vesztenie kellett, mert Péter nagylelkének működés—köre szűk határok közé volt szorítva a szathmári püspöki széken, tágasb tért, nagyobb kört igényelt az magának, melly meg is adatott neki Kalocsa érseki fővege által, mellyel 1822—ik év tavaszhó 19-én, éltének 70-dik évében ékesitetett föl. Az agg kor boldog ezüst fürtjei lengték már körül Péter dicső halántékát, és a jóban fáradhatatlan ősznek természetnél fogva is gyenge teste már majd egészen ki volt merítve : de annál erősebb, annál szilárdabb volt lélekben, és mindent tehete Isten által, ki erőssége lön. Elfoglalván ugyanazon évben nyárutó 6-án örömkönyűk özöne, s az örvendező szivek harsány zaja közt érseki székét, utódja lett gróf Kollonich Lászlónak, kinek egykor kegyeltje volt; kinek apostoli erényeit csudálta, s öröklötté ; kit valaha bölcs tanácsával, minden ügyekbeni gyakorlott avatottságával segített azon megye kormányzásában, mellynek most önmaga neveztetett főpásztorává; utódja lett mindenre nézve azon Kollonichnak, ki előtt, midőn érseki székét elfoglalandó Kalocsára jött, Vajkovics Imre székes egyházi kanonok egykori erdélyi híveinek fájdalmát ekkép festé : „Egentiores de amisso eleemosynario suo tristantur ; ut earum pars pauperum patre, pars viduarum refugio, pars portu et ara pupillorum, pars etiam maecenate munificentissimo sese spoliatos esse lamententur. Quumque nulla alia se gratos praestandi supersit iisdem ratio, quod unum possunt, bene precantur patrono, Deumque remuneratorem appellant.“ *) Milly °) Katona Hist. Eccl. Coloc. P. II. 400 lap.
