A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Klobusiczky Péter kalocsai érsek életrajza
348 szívből fakadó nyilvánításai közt egyedül ő a legszerényebb , a legalázatosabb szorongott lelkében, egyedül ő volt az, kit e közösen óhajtott, de általa épen nem keresett, egészen váratlan megtiszteltetés zavarba, habozásba hozott olly annyira, hogy az őt környező jeles férfiaknak nem kis fáradságába került őtet alapos okok által megnyugtatni, e magas, de terhes hivatal elfogadására bírni, és hódulni a királyi kegynek, mellyre méltatlannak vélte magát. De a milly keresetlen volt e megkülönböztetés, a milly váratlan e kiemelés, és aggodalmas annak elfogadása: ép olly buzgósággal s szent hévvel szánta el magát e magas hivatásának teljesítésére; minél súlyosabbaknak látszottak ez új pályáján előgördülő nehézségek, annál nagyobb lelkesedéssel, és önerőfeszültséggel iparkodott edzeni keblét azok legyőzésére, meghaladására. A méltóságnak, mellyel földisze- sítetett, magasságával nőttön nőtt szent érzelmeinek hévé is, és zavarhatlan összhangzásban volt az erény érdemeinek küljeleivel. A vállaira gördített főpásztori terhes hivatalt egyedül híveinek, s alattvalóinak üdvére, boldogságára akarta viselni; ennek szentelte föl éltének perczeit, kész vérét ontani nyájáért, mert ő jó pásztor volt, ez pedig éltét adja juhaiért. Szelíd volt a pásztor és nyájas, a juhok hallgatták szavát, s követték őt; vezércsillagul szolgálván, példája lévén a híveknek az igében, társalkodásban, szeretetben, hitben és tisztaságban, legelése üdvös s gyümölcsös lett. Mindjárt püspöki székébe való beigtatása után, hogy híveit megismerje és általok is megismertessék, egyházi látogatásait kezdte meg, s azokat püspökségének ideje alatt még egyszer ismételte. Emléke örökké fönmaradand a szathmáriak keblében számtalan jeles tettei által, mely- ivekkel püspöki székét ékesítette; figyelmet érdemel ezek közöl, hogy 435 egyént térített vissza az anyaszent- egyház keblébe; örökké hirdetendik a szathmáriak Péter bőkezűségét, jótékonyságát, a szenvedő emberiség iránti rokonszenvét, mellvnél fogva legnagyobb