A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Husz János
330 visszavon, mi azokban hamis, és hibás lenne. Ezek után a kivont hibás, és tévtanokat akarták fólolvasni, de már az elsőnél olly lárma és zsibongás támadt, hogy egy szó sem lenne érthető, miért is ez ügy folytatása, ugyan e hó 7-kére halasztatott, melly napon Húsz másodszor jelent meg; jelen volt a császár is, ki Huszt miután a vádak ellene fölhozattak, mellyeket részint elismert, részint tagadott, intette vetné magát mindenben alá a zsinat határozatinak. Más nap ugyan azon küldöttségtől, s ugyan azon a helyen harmadszor hallgattatott ki. Ez alkalommal hibás tanjainak összege 36 pontra osztatott, mind ezek pedig megvizsgáltatván, Húsz azok mindegyikét addig fejtegette még neki tetszett ')• Hasztalan állítják tehát elleneink, hogy Húsz még csak ki sem volt hallgatva, mert Húsz kihallgattatott még pedig háromszor a küldöttség által, s elég alkalma volt állításainak igazságát bebizonyítni, de tan- jai ollyanok, mellyek ellenkezvén mind isteni, mind emberi törvényekkel s társadalmi közbátorsággal azokat csak védni akarni is képtelenség, miért is intette őtet a cameraciai bibornok térne magába, intette s buzdította erre a császár is, ő azonban ez intésekre épen nem hajlott, mit látván Zsigmond e szavakat intézd hozzá „Concilium et doctores habent jura sua, quidnam tecum fmaliter agerent“ 2). E huzamos beszélgetés után Húsz börtönébe vitetett vissza; távozta után Zsigmond igy nyilatkozott „Quos errores hic homo docuerit audivistis, qui omnes quantum quidem judicare possum, immo et singuli morte digni sunt. Nisi eos adjurarit (talán abjurant) comburendum curate; si ejuraverit nolite committere, ut in posterum suggestum conscendat, neve in Bohemiam revertatur“ 3). Menynyire óhajtá a zsinat Húsz magába térését, arra elég ') Historia Ecclesiastica Fleuri (continuator) t. 26. p. 93. —2) Ugyanott p- 94. — *) Hist. Eccles. Nat. Alexander t. 9. p. 75.
