A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Az árva imája

De lm mi nesz keletkezik? — Új sírnál térdepel

Egy ifjú s keble mélyiből Sohajja hangzik el.

Könytelt szemei hirdetik Szívének kínait;

Arczán keserv ül, s nyitja igy Imára ajkait.

Hőn esdve kérlek Istenem !

Add o! kegyelmedet,

Eltűrni e gyászos csapást Melly gyötri keblemet.

Atyám, e serdülő korom Vezére, s mindene

Örökre o! elhúnyt, ki volt Éltemnek édene.

Kihez simuljak most tehát Szegény atyátlan én,

Ha dúl vihar s vész életem Kietlen s bús egén?

Ah! nincs atyám már énnekem. Mit mondok? nincs atyám

Vagy az kit Istennek hívok; Nem-é legjobb atyám?

Igen nagy Istenem ! neked Ajánlom éltemet

S ha néked élek gyermeked, Szeretsz hőn engemet.

Csend lön; s az iljú bús feje Mellére lehajolt;

De bensejében üdv honolt,

S nyugottan távozott.