A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Ötven indok; miért kell a kath. religiót minden egyéb religiónak elébe tenni

145

ra, hogy egyikét sem válaszszam, hanem félre vessem mind a kettőt.

III. Épen illy kevéssé foghattam föl, miért külö- nözik el magukat a lutheránusok és kálvinisták, a visz- szakeresztelők- és arianusoktól, holott ezek szinte az evangéliumra alapítják hitüket, és azt mondják, hogy nálok találtatik az evangéliumi igazság. A visszakeresz- telők azt vitatják, az evangéliumban nem olvassuk hogy a gyermekek megkereszteltessenek ') hanem olvassuk Krisztusnak eme mondását: A ki hiszen és megke- resztelletik, üdvözíti; a ki pedig nem hiszen elkár- hozik. Az ariánusok 2) szinte Krisztusnak eme szavaira hivatkoznak: mivel az Atya nagyobb nótámnál. Jkü. XIV, 28. Azt állítják, hogy ők épen úgy tanítják az igazságot, mint az az evangéliumban foglaltatik, t. i. hogy az Isten fia kisebb az Atyánál istenségben, és nem hasonló hozzá. Már miután ezek a sz. atyák magyarázatát , — kik világosan kimondják, hogy a Fiú kisebb az Atyánál mint ember, de isteni természetében hozzá hasonló — megvetik; még is különös, hogy a lutheránusok és kálvinisták, kik szinte semmibe sem veszik az atyák magzarázatát, ezen eltérések elhatározására még is a sz. atyákból hoznak fól helyeket3). Miért legyen tehát az atyák tekintélye e hitágazatban nyomósb, mint a többiben? azonban ha személyes értelmezéseiket magán szellemök erejénél fogva érvényessé akarják tenni, * 2 3

') Valóban lehetetlen lenne a nemkatholikusoknak a gyermekek keresztelését bebizonyítani, ha a sz. irás mély hallgatása mellett nem hivatkoznának az íratlan isteni igére, a hagyományokra, vagy az öröklött tanításra.

2J Az ariánusok feje a mint tudva van Arius volt, ki a negyedik század elején Krisztus istenségét tagadta, és 325dik évbem a nicaei első közönséges zsinatban kárhoztatott.

3) Mindkeltejökhöz intézhető, mit egykor sz. Athanázius mondott az ariánusoknak: „Gonosz nemzetség, melly atyáit megátkozza“ (Péld. Besz. XXX, 11).

Murik. XI. köt. 10