A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött

dásit; s még is az egyház a keresztények millióinak szivében mindig erősben gyökerezett. Legveszedelmesebb ellenségeik megdicsőíttetésök eszközeivé lettenek az Úr kezében. Nyugodt fönségben emelkedett a katb. egyház minden időben, hasonló egy a szellemi világban Istentől építetett hegyhez, mellynek töve zivatar, teteje napsugároktól körülövedzve minden népektől megismerhető. Állása sokkal szilárdabb s bátor- ságosb, semhogy rajta erőszak s álnokság erőt vehessen. Mindenkor kimutatta nyomatása alatt emelkedő erejét, sőt inkább hasonló a ruganyos erőhöz nyomás által még nagyobb erőt nyert; s igy fog ő mindig sokoldalú s ellenséges törekvésekkeli ütközetéből újólag diadalmasan megtérni. Minden harcz ellene da- naidi fáradozás volt. Ha néha a virágzó vetés, és nemesített gyümölcsfák közelében számtalan sok mérges növény bujálkodott is, vagy itt ott a szent tanítmány tudatlanság, a tiszta isteni gálád eltorzítások föllegével boríttatott: a világosság még is soha ki nem álhatóit. Az örök fény szétoszlatá a sötét felhőket, el- háritá az akadályokat, és szétzúzá a hatalmas előnyomulását gátló rendszereket.

Örökös az Úr szava s szilárd; ingatlan áll a kath. egyház örök talpkövön. Nem retteg ő az idő dühöngő szélvészétől, nem a múlandóság hullámaitól, nem a hitetlenség mérges nydaitól. — Már 18 évszázad haladt el fölötte. — Isten vele volt. Elcsüggedjünk-e tehát a viharos jelenkorban? — Nem. Bontakozzanak ki bár kapcsaikból az országok s omoljanak darabokra; fegyverkezzék föl bár ellene a sötétség hatalma, s ter- jeszsze bár maga körül a halál rémületét; sokasodjanak meg bár ellenei, mint a hydra fejei. A pokol kapui erőt nem vesznek rajta. Jelleme, hogy minden időben ugyanaz legyen és maradjon. A keresztény hit vagy igazság pedig Krisztus, ki egyházában él, örökké változatlan, mindig egy s ugyanaz.