A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött

Imáikból kiviláglik, hogy a földi boldogságon kívül őket mi sem foglalta le A jövő élet költemény volt előttük, s henye elmék találmánya A romai s görög bölcsek elménczkedés- vagy kímélettel mosolyogtak a pórnép eme balgatagságán, s midőn néha- néha leereszkedtek, a babonás hit színhelyén szerepet játszandók, istentagadó elveiket a bölcsészet bő köpenyébe burkolák De lehetlen is vala, hogy a bölcselő hasztalan költeményeket, és az őskor elferdített mendemondáit mennyei igazságoknak ismerje, vagy ama tökéletlen lényeket istenek gyanánt tisztelje, mely- lyeket mint ember kénytelen vala megvetni! Ha egyes tudósok törekedtek is nagyobb világosság felé, az Isten-, lélek halhatatlansága-, az ember rendeltetéséről! ismereteik tökéletlenek, homályosak, és kétesek valának 4). A kételyek tömkelegében tévedeztek ők, világosság után esengtek5), oltárokat emeltek, sóvárogva kérdezősködtek minden új tanítmány után. Ha végre valamelly igazság birtokába jutottak, azt hiúságvagy félelemből magoknak s kiválasztott tanítványaiknak megtartani jónak vélték. Ismeretesek Plátó szavai: nehéz az Isten ismeretére jutni, és bajos azt mással közleni.

A Pompejus idejétől fogva romai tartománynyá lett Judaea8) is súlyos lelki sötétségben sínlődött. * 2 3 4

') Horat. ep. 16.

2) Esse aliquot manes et subterranea regna,

. Nec pueri credunt Sur. Satyr. 11. 149.

3) Maga Socrates kakast áldozott Aesculapnak.

4j Simul atque in lucem editi et suscepti sumus, in omni continuo pravitate et in summa opinionum perversitate versamur, ut pene cum lacte nutricis errorem suxisse videamur. Tuséul, quaest. 1. III. n. 1. Quae Deo grata sunt scire difficile est; nisi quis eum, qui Deum audivit, vel Deum ipsum audierit. Jamblicus de vita Pythagorae c- 28.

'0 V. Ö. act. XVII. 20. Plato. Epim. opp. Bipont. T. 2. p. 269.

°) Josephus de bello Jud.