A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A pápák utazása
96 bcrgi püspököt a pápához küldötte azon parancscsal, hogy ő kívüle senkivel se alkudoznék. Sándor mind ezekről jól megfizetett hírnökök által tudosítatván mindeneket megírt, a városoknak irántoki hűségét bebizonyítandó , mellyek viszont a sz. szék iránti hódolatukat a püspök előtt kimutatandók hozzá követséget küldöttek. A császár a városok ügyét utóbb bírókra bizta ; a pápától követséget kért, de ez nem jött előbb hozzá, mig ő Piacenzaban meg nem egyezett annak terjesztvényei- ben. Nem sokára a németek utolsó szerencsétlen ütközetétől fogva a császár Anagniaba békeért küldött a pápához. Sándor mondá: hogy semmi sem lenne ör- vendetesb előtte, mint ha a fönséges császár, kiben a föld legnagyobb fejedelmét tiszteli, békét akarna engedni, de ő azt a lombardok részére is kéri, s mivel ezek tartományukon kívül meg nem egyeztethetnek, Lombardiába fog jönni. Yiestenél hajóra szállott, a dalmát szigeteken a slavoniták által gazdagon gyámo- lítatott, mint első pápa, ki partjaikat érinté. Velenczé- ben a Doge , patriarcha, és az egész nemesség által pompás sajkákban fogadtatott Rialtonál. A császárnak, ki e fontos ügyben leghatalmasabb vazalljaitól elhagyatott, st. Márk nagy terén, hol a pápa a biborno- koktól környezve ült, el kellett őt ismernie, és a császári palást letétele után lábát megcsókolnia; a pápa béke-csókot adott neki, mire a császár kezénél fogva vezette őt a nagy oltárhoz, és ott vette áldását. Hogy nyakára hágott, az szemtelen hazugság, Sándor épen nem vala erkölcstelen rajoskodó, hanem nagy világ ismeretű, és finom bánásmódu fejedelem: nem akarta megengedni, hogy lovát vezesse a császár; midőn pedig ez őt meglátogatta, barátság, tréfa, és az ügy komolysága egymást váltották föl. A megszabadított guelfi városokból kíáraszták a művészetek és tudományok kecseiket az ős európaiak vadon életére. A szépség érzete nálok honosult meg
