Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Töredék sz. Basiliusnak a sz. Lélekről irt könyvéből

76

mind társaságban élnek e szókkal. Azonban kik a szokást, és régit mint avultat utálják, azok simulnak az újdonsághoz, mint kik a ruházatban kedvelvén az ékességet, az újat a közönségesnek elébe teszik. Lásd tehát a pórnépnek e szóban mai szokását is, és azután e szócsatában megtörött koliolóknak az álbölcseség bélyegével megjegyzett szavaikat. Azért mit őseink mondottak , mi is azt állítjuk, tudnillik : hogy a Fiúnak dicsősége egyenlő az Atyáéval, és igy a Fiút az Atyával egyaránt dicsőítjük. Ámbár az nekünk nem elég, hogy az atyáktól így hagyatott meg, minthogy ők is az írás im elősorolt bizonyítványaiból merítvén védokaikat az írás mon- datit követék. Mert a fény együtt értődik a dicscsel, a rajz az ősképpel, a Fiú pedig minden bizonnyal az Atyával ; minthogy sem a nevek, sem pedig a lények természete elkülönzést nem engednek.

VIII.

Tehát midőn az Apostol hálát ád Istennek Krisztus által, és midőn mondja, hogy általa vette az apostolsá- got a hitnek engedelmére minden pogányok között az ő nevéért; ismét: Ki által van járulásnnk is a hitben a kegyelemre , a mellyben állunk, és dicsekedünk, Rom. lev. 5 , 2. az Atya kegyét reánk árasztó, vagy bennünket az Atyával békéltető Jézusnak irántunki jótényeit jelenti. Mert midőn mondja: Ki által vettük a kegyelmet, és az apostolságot, Rom. lev. 1, 5. a javaknak eredetét származtatja tőle. Ismét, midőn így szól: Ki által van járu- láiswnk is Rom. lev. 5 , 2. beavattatásunkat és Istennel Krisztus általi egybefüggésünket tanúsítja. Tehát a nekünk szerzett malasztnak megvallása kisebbiti-e dicsőségét? Nem igazabb-e, hogy jótényeinek elősorolása dicsőítésének fontos oka ? Ebből értjük, hogy az írás nem egy névvel fejezi ki az Urat, s nem is csak azokkal, jneHyek istenségét, és nagyságát jelentik; hanem néha