Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Tertullianus életvázlata, és

22

tömkelegében 8 mindezek nem csak háborgatják az emberi társaság jelen nyugalmát, de alkalmatlanokká is tesznek bennünket azon értelmes lények valódi életére, kiknek nincs tulajdon szellemük se sajátlagos akaratjok, mert őket ugyanazon közönséges ész világosítja, és ugyanazon legfőbb keretet lelkesíti. Eddig ön az igazságot ohajtá birni. Most szükség, hogy az igazság önt bírja; önt tegye foglyává, és foszsza meg az ész minden álkincseitől. Hogy tökéletes keresztények lehessünk, minden, még észmeink tulajdonától is menteknek kell lennünk. Ez evangéliumi szegénységet egyedül a catlio- licismus tanítja- Csündítse tellát le képzelgését, parancsoljon nyugtot eszének. Szóljon Istenhez ekkép és szüntelen: Taníts engem Uram a szív és ne az értelem által; add, hogy higyek úgy, miként szenteid kittének. Engedd, hogy szerethessek úgy, mint szenteid szerettek. így ön mind a fanatismus mind a hitetlenség ellen biztosítva lesz.“

És igy érezteté velem a cambraii érsek azon igazságot, miszerint senki józan deista nem lehet anélkül, hogy kereszténynyé ne legyen, sem bölcsészetileg keresztény, a nélkül, hogy catholicussá ne váljék. (Oeivv- res de Fénelon. A Paris, 1835 Tome I. p. XXXI.)

Tertullianus.

Az, ki a harmadik század liajnaléveiben veszélyek és vérpatakok közepette a latin irodalom mezején egyrészről az üldözött kereszténység mellett első emelt pajzsot, másrészről a tévely párthívei ellen bámulatos ügyességgel forgatá az igazságnak fegyverét: Quintus Septimius Florens Tertullianus volt.

Napfényt Carthagóban láta először, 160 körül Krisztus születése után. A serdülőt atyja, egy procon-