Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Szent Gellért

Nem; ö mérget hint honunkba ,

Csábítva nemzetet,

Szól, — s keblünkből tépni indul Az ősi szent hitet.

Oh ne bántsd őt! — nem; — dörg ajkán ő neki halni kell Üdvet ölő tanjaiért Csak halált érdemel.

IV

A gonoszul bántott püspök Térdére vánszorog,

Nem remeg a haláltól; mert Szívében hit dobog.

Ellenire keresztet int,

S két szeme égre kél,

De az ádáz kezekből zúg Fejére kőveszély.

Nem nyugszik a bíínkedély, nem Elég a bántalom Kelenfeldre ragadja őt A vétkes hatalom.

S a Dunára hajló szirtről A mélybe buktatá S a vértanú lelketlenül Zuhant a hegy alá.

Most, — mint összeveszett vihar Mátra agg tetejét Úgy támadja meg a bősz nép Gellért holt tetemét.