Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

Szent Gellért

Kit annyi átok ostora Vert sorsa éjjelén ,

Ha irgalom van, könyörülj Ég, Árpád nemzetén!

Az nem lehet, hogy hitlenül Enyészsz el oh kazám,

Kinek hitéért mindenein —* Éltem föláldozám! —

Áll puszta sír nyílt ég alatt> Rajt egy kicsiny kereszt,

Mit emberköny hellyett az ég Harmatjával fereszt.

Hálátlanság hideg szele Fű a sír-lombokon,

Nem tudja, ah ki nyugszik ott Nem tudja azt a hon !

Felejtés gyászos éje ült Reá gúnyoszlopúl. —

Ez a mi sorsunk itt, de fönn Szebb pálma-ág virul. —

Szent Gellert.

(Ballada)

Alig virradt föl az igaz Élet szép hajnala Hunnia éjsötét égén A szent hit csillaga.

Már is komor fölleg'-fátyol Terült az égen el Hogy a magyar szem elöl azt Örökre födje el.