Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 10. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1843)

A jó pásztor

„A számadás rossz nem lehet, Hisz számvevőm igaz;

Bocsáss meg! egyetlen hibám , Hogy ember voltam , az!“ —

Mig így halál elébe néz,

Mig egyre sülyedez,

Yédangyalúl egy lámpafény Feléje reszkedez.

„Ki vagy te éji kalauz? Szemedben köny ragyog.“

,Nem ismersz ? hű barátod én — Én a jótét vagyok.“

II.

»Mint a nyomor lakába kegy ,

A vallás hű szolgája megy ,

A merre néz, a merre lép Kezet tördelve sír a nép.

A dögvész jő , mint áradat Barát barátjától szalad,

A férj elhagyja hitvesét,

Szülő egyetlen gyermeket.

Nem ! a pap még is jobb atya Nyájához ő hű inarada Ha halni kell, meghal vele: Föláldozás az élete.

Biztat, vigasztal, lelkesít, Elnyomva önfájdalmait;

Áld és erőt ád, merre jut:

Az égbe olly hosszá az ut!